Fórián Andrea Egyszer megérkezünk. Ködös-zúzmarás gondolatok mögül vacogó Egonk rimánkodva kérlel: forduljunk vissza, éljük meg újra, egymáshoz bújva, fénymagot nyújtva, perceket túrva, tűzként meggyújtva, gödörbe hullva, imává zúzva, Krisztusig kúszva, csak ne kelljen rálépni az utolsó útra
„Mindennek rendelt ideje van…” (Préd. 3.1) Az új esztendőnek is, tegyük hozzá halkan és megilletődve. Most, hogy már mindenki elkészítette önmagában, vagy egy Facebook bejegyzésben az elmúlt év rezüméját, következzen egy olyan megközelítés, amire általában új év kezdetekor nem szoktunk kellő figyelmet fordítani. Minek is? Hisz, ha belegondolunk csupán csak görgetjük tovább láthatatlan homokóránk homokszemcséit. … Olvass tovább
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2020-as falinaptárának az alábbi Ige a központi üzenete: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti?” (Lukács, 9, 25) A falinaptár szülői házam konyhájában van kifüggesztve, mint általában minden klasszikus református házban ott a helye a naptárnak. Minden egyes alkalommal, amikor van szerencsém otthon tartózkodni elolvasom … Olvass tovább
Az életben nagyon sok esetben hallunk olyan történeteket, amiben a sorban utolsó helyen álló, a lesajnált, a népszerűtlen hirtelen előre kerül, egy különleges tudás vagy lehetőség révén. Ismerjük a példabeszédet, amit Jézus a mennyek országával kapcsolatban jelentett ki, Isten nagylelkűségére hivatkozva. Mégpedig, az utolsókból bizony könnyen lehetnek elsők, és ne feledjük el, hogy mindez fordítva … Olvass tovább
A versek titokzatos köntösbe burkolózott területe a nyelvnek, mely kabalisztikus mivoltát többek között annak köszönheti, hogy a kéz és az ész együttese írja, azonban mindezt valóban a szív és a lélek tudja mélyrehatóan értelmezni. Ennek tudható be az, hogy az emberek megvilágosodásában és tisztulásában a versbe ágyazott szavak oly mérhetetlen erővel bírnak. A magyar versek … Olvass tovább
Ünnepet ül ma bennem az Isten, egészségemre emeli poharát. Nem jajveszékel közvetítőin keresztül, csak csendesen teszi mindennapi dolgát. Szánt, vet, és aratásra vár lelkemen, ahogy szorgalmas emberek teszik a tavaszi kesernyés illatú földeken. Majd megfakulva, de nem jajdulva betakarítja sárga kalásszá érett életem.
A hívő ember a borra szakrális italként tekint, de azon emberek szemében is, akik különösebben nem táplálnak kapcsolatot semmilyen vallással megmagyarázhatatlanul különleges italnak tekintik. Ha nagyon világi kontextusba akarjuk helyezni, akkor – kiváltképp a különleges borokra igaz – az alábbi jelzőket aggathatjuk: A bor megjelenése az Ószövetségben A bor végig kíséri a keresztény ember életét, … Olvass tovább
Ézsaiás könyvében olvashatjuk, hogy az én beszédem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt. Az öntözés ebben a nézetben az Igével történik. Tehát, ha mi újra és újra figyelünk, meghallgatjuk Isten Igéjét, az olyan, mintha csepegtető öntözéssel táplálnák azokat a magvakat, amit az Ige vetett el szívünkben. Nem kerülhetjük el az öntözést, nem kerülhetjük … Olvass tovább
„Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod!” Nem kell senki előtt lelepleznem, honnan származik az idézet: Bródy János klasszikusa, ami egyből fülünkbe cseng Halász Judit hangján, ahogy elolvassuk a betűket. Néhány nap múlva ismét az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat köszönthetjük. Szerencsések azok, akik még megfoghatják édesanyjuk, nagymamájuk kezét és úgy fejezhetik … Olvass tovább
sikítva menekülő gondolatok után levegőt kapkodva rohansz. Reménytelen kegyetlenséggel szakítod ki valóságod horizontján nevetve integető Szentséget. Hogy a lelked barázdáiért felelős Egod önmagát megtagadó Éned isteninek született transzmutációja lehessen!