Minden pillangóbananyám lelkét látom,mely könnyharmatot ejtminden szál virágon,mert hiába keresiazt a hervadozó egyet,amitől a szíveboldogsággal telt meg. Szállj csak lepke, szállj,minden szál virágra,hadd higgyem,hogy anyám lelkétélet koronázza,hadd higgyem, hogy halála,csak egy fényes álom,mely túltündökli magátminden valóságon…
Ne légy te bús soha,légy mindig csak vidám,legyen fénnyel teli aa te szíved, Anyám. A te szelíd lelked,te kedves alakodmindig előttem vans én reád gondolok! Amikor a lelkemodabenn kavarog,mindig és mindenkorén hozzád szaladok. Felszáll minden estekönyörgő, halk imám:– Tartsd meg jó IstenemSokáig Anyukám! – Legyen fénnyel telia te szíved, Anyámne légy Te bús soha,légy mindig … Olvass tovább
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,ki adtál életet, adj neki most álmot,és mivel ígértél, szavadat kell állnod,mert ő mindig hitt és sose kételkedett,szájára suttogva vette a nevedet.Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,próbálkozz, lehelj … Olvass tovább
Nagymama, nagymama,Drága, gondos dajka,Aprócska koromnakMelengető napja.Be sokszor siettélKönnyem letörölni,Hogyha bánatom voltSzívedre ölelni!Emlékszem: még mikorCsöpp kezemet fogvaElőször vezettélEngem a templomba.Aranyos kis ajtóOltár fölött csukva-Suttogva mutattad:„Ott van a Jézuska”.Nem is értettem még,De tenéked hittem,Így neveltél engem,Ebben a szent hitben.Azóta megnőttem,Tudok imádkozni,Kis Jézustól reádEzer áldást kérni!
Azt tanultam, hogy a tavaszIllatáért oly kedves,Csupa játék minden tette,Csupa öröm: gyermekes. A forró nyár hosszú napjaA munkának ideje:Napkeltétől napnyugtáigAz életnek embere. A kedves ősz, bő kezévelÁldásait osztja szét.Magának ő mit sem tart megEz adja meg örömét. Te olyan vagy jó nagyanyám,Mint az ősz, mely mindenétOda adja önzetlenülReánk ontja szerelmét. A jó Isten hallgassa megImádságom … Olvass tovább
Ezen a szép naponTeli van a szívem dallal,Kipirul az arcom,Mint a rózsás, nyári hajnal.Édes nagyanyácskám,Hozzád repes boldog lelkem.Ölellek, csókollak,Ölelj, csókolj te is engem!
Az én kezem még fehér,mint a kenyér béle,mind a kettő belefér,Anyám tenyerébe.Barna az ő tenyere,mint a kenyér héja,puhán simogat vele,arcom simogatja.Este, ha a lámpa ég,s mégsem látja senki,barna, jóságos kezét,kötényébe ejti.Szeme nagyon messze nézés a lámpa fénye,mint az édes, sárga méz,csorog szép kezére.
Mikor járni tanítottál,lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál,ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál,kívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkülsose múlt el este. Beszédre is tanítottál.Szívesen mesélek.Elmesélem e szép napon,hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackókszeretik a mézet,Édes, drága jó anyácskámúgy szeretlek téged.
Már a szemük oly szörnyü nagy,hogy megijed, ki belenéz,s szemük alatt sovány gödör,amelybe rémek alszanak.Oly vékonyak, akár a rongy,tejadó mellük elapadt,könnyes szemük kiszáradott,kezük, mint a kardpenge olyéles, határozott, kemény,s uruk sóhajtva néz reá,a kézre, amely puha volt,az álmok lágy párnája volt,s nem ismeri fel a kezet. Nem is nők többé, férfiak,álmos, sebesült katonák,fejükön fekete sisak,a … Olvass tovább
Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: Mióta meghalt édesapám, házunk oly hallgatag, árva: … Olvass tovább