Sz. Pál-Kutas Orsolya

Már hull a hó, táncolva száll, lágyan lobog egy gyertyaláng, templomokban csendül az ének, zengve, hogy Isten emberré lett. Ma éjjel mindenki kicsit megáll, s önmagával vív újra csatát, átgondolja, mit ér a hite, van-e, s miért szól hálaéneke. A fáradt lelkek megpihennek, és elhiszik, hogy van tovább, reményként gyújt tüzet szívükben, egy égből hulló … Olvass tovább