✦ Szerző

Ady Endre

Ady Endre versei Ady Endre (1877-1919) életútja szó szerint az Értől az Óceánig tartott, számára az utazás volt a cél, mely szentesítette az újítás vágyának eszközét! Ellentmondásos személyiség és felkavaró költő óriása az egyetemes 20. századi magyar irodalomnak. Az istenes versekben egyszerre érjük tetten a perlekedő, megtörni nem akaró és porba hulló, elgyengülő, életét Isten kegyelmébe ajánló hívőt, de a dacos, megalkuvásra képtelen embert is!

Ady Endre

A kis harang a régi,
Mely belezúg a csöndbe,
A szürkeség a régi,
Fölévirít a tavasz.

Ady Endre

Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
 

Ady Endre

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,

Ady Endre

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.

Ady Endre

Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,
Ha rossz voltam.
Nem nézhetünk egymás szemébe
Majd egykor holtan.

Ady Endre

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Ady Endre

Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója.

Ady Endre

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.
Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.

Ady Endre

Szabad hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen, fáradt,hullámtalan,holt,
Mert igazam volt, igazam volt.

Ady Endre

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Ady Endre

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból

Ady Endre

Csordulj, kedvem,
Ezt a kutya, másért síró,
Szú-megrágta, táblabíró,
Magyar sorsot nem érdemlem.

Ady Endre

Hát eljöttem a kamattal,
Uram-Isten,
Agyonnyargalt akarattal
Siettem, hogy el ne késsek.

Ady Endre

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Ady Endre

Kihálom a testem és lelkem,
Kinyargalom rest magamat,
Valami tán marad,
Vagy tán nem is marad,