Ady Endre (1877-1919) életútja szó szerint az Értől az Óceánig tartott, számára az utazás volt a cél, mely szentesítette az újítás vágyának eszközét!
Ellentmondásos személyiség és felkavaró költő óriása az egyetemes 20. századi magyar irodalomnak.
Az istenes versekben egyszerre érjük tetten a perlekedő, megtörni nem akaró és porba hulló, elgyengülő, életét Isten kegyelmébe ajánló hívőt, de a dacos, megalkuvásra képtelen embert is!
Ezúttal sírva, szépenForgok meg lelkemnek régiGyermekes életében:Boldog új évet kivánok.Boldog új évet kivánok, Mindenki tovább bírjaE rettenetet,E szamárságot,Mint szegény, mint bírom én, én,Gyönyörködve,Óh, én szegényLelki kémény.Boldog új évet kivánok. Ontom a füstjétA szavaimnak,Pólyálva és idegesen,Be messze ringnakAz én régi terveim,Az én régi társaim isDe messze vannak,Boldog új évet kivánok. Új év Istene, tarts megMagamnakS tarts … Olvass tovább
Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,Ha rossz voltam.Nem nézhetünk egymás szemébeMajd egykor holtan. Fölpattant, nagy, halott szemeinkKérdve világítják az éjünk:Miért nem voltunk jók egymáshoz,Amikor éltünk?
Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nőket,A sugaras, a bánatosŐsz-időket. Szeretem a szomorú órákKisértetes, intő hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását. Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredőket,S dér-esős, hideg hajnalonA mezőket. Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcsek, poéták, betegekMenedékét. Szeretem azt, … Olvass tovább
Pompás, fehér Karácsony-éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája énekelnek:“Dicsértessék az egek ura,Hogy megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Bethlehemben.”Kató fölsír a papi szóraS az a gyermek, a bethlehemi,Könnyezve … Olvass tovább
Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat:Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött:Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott:Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten.
Szabad hű tenger volt a lelkem,Nem érdemeltem,Hogy most legyen, fáradt,hullámtalan,holt,Mert igazam volt, igazam volt. Szabad volt minden lobogónakS a mentő csónakTengeremen mindig meglelte párját.Gaz fátumok másként akarják. De két hajó szeli még küzdve,Lesve és űzveEgymást tépett lobogókkal: a fáradtFélelem s a hetyke utálat. De mit utáljak, mitől féljek,És miért éljek?Elsüllyesztem még ezt a két hajómat,Lelkem … Olvass tovább
Ady Endre (1877-1919) magyar költőként a 20. század elejének irodalmi életében betöltött fontos szerepével nem csupán a magyar költészet új irányzatait képviselte, hanem a magyarországi társadalmi és politikai változások kritikus hangjává is vált. Költészetét vizsgálva a költő vallásos és filozófiai gondolatainak összetettségét és mélységét láthatjuk. Ebben a cikkben bemutatjuk Ady istenes költészetének legfontosabb jellemzőit, érintve … Olvass tovább
Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály.De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj? Igen: nagyot akarjunk,Igen: forrjon agyad,Holott tudjuk, hogy milyen kicsinységA Nagy. Igen: élj türelemmel,Igen: hallgass, ha fáj.Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:Halál. Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály,De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj?
Neved sem értem, Istenem,De van két árva, nagy szememS annyi bolondot látok,Hogy e sok bolondságbólNagy ijedelmemben,Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét,De, hajh, egyik se volt elég:Szívemben, idegimbenKiabáló, nagy lármaTéged keres, Fölség,Isten, a tied minden. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Csordulj, kedvem,Ezt a kutya, másért síró,Szú-megrágta, táblabíró,Magyar sorsot nem érdemlem. Mordulj, kedvem,Mert ha százszor módját múlta,Dühbe, dacba, borba fúlvaEz a fajtám: nem szégyenlem. Fordulj, kedvem,Ad az Isten jót is holnapMinden sírvavigadónak,Verd a dobod, verd a mellem. Fordulj, kedvemÉs ha leszakad az Ég is,Marad magyar mégis-mégisŐsi, szép és rémületlen.