Ady Endre (1877-1919) életútja szó szerint az Értől az Óceánig tartott, számára az utazás volt a cél, mely szentesítette az újítás vágyának eszközét!
Ellentmondásos személyiség és felkavaró költő óriása az egyetemes 20. századi magyar irodalomnak.
Az istenes versekben egyszerre érjük tetten a perlekedő, megtörni nem akaró és porba hulló, elgyengülő, életét Isten kegyelmébe ajánló hívőt, de a dacos, megalkuvásra képtelen embert is!
Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály.De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj? Igen: nagyot akarjunk,Igen: forrjon agyad,Holott tudjuk, hogy milyen kicsinységA Nagy. Igen: élj türelemmel,Igen: hallgass, ha fáj.Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:Halál. Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály,De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj?
Neved sem értem, Istenem,De van két árva, nagy szememS annyi bolondot látok,Hogy e sok bolondságbólNagy ijedelmemben,Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét,De, hajh, egyik se volt elég:Szívemben, idegimbenKiabáló, nagy lármaTéged keres, Fölség,Isten, a tied minden. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Csordulj, kedvem,Ezt a kutya, másért síró,Szú-megrágta, táblabíró,Magyar sorsot nem érdemlem. Mordulj, kedvem,Mert ha százszor módját múlta,Dühbe, dacba, borba fúlvaEz a fajtám: nem szégyenlem. Fordulj, kedvem,Ad az Isten jót is holnapMinden sírvavigadónak,Verd a dobod, verd a mellem. Fordulj, kedvemÉs ha leszakad az Ég is,Marad magyar mégis-mégisŐsi, szép és rémületlen.
Hát eljöttem a kamattal,Uram-Isten,Agyonnyargalt akarattalSiettem, hogy el ne késsek. Itt az Élet, itt a pénzed. Sokat kellett ráfizetni,Uram-Isten,Magamnak nem maradt semmi:Ráment mind a kamatokra. Gyilkos volt a világ sodra. Inaimnak frisseségét,Uram-Isten,Barna hajam sűrüségét,Erőmet a vérben, agyban: Neked adtam, odahagytam. Drága pénz volt, mindegy most már,Uram-Isten,De hogyha már megkinoztál,Hagyd még nálam drága pénzed. Drága kölcsön, drága … Olvass tovább
Sem utódja, sem boldog őse,Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié. Megosztom másokkal is!
Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám. A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet. Néha-néha úgy-úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már-már semmibenSem bízok és szünök valómban. Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: … Olvass tovább
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Csillag-szórók az éjszakákSzent-János-bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató őszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz-kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Őrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres … Olvass tovább
Ördög lát oly bűnbánókat,Amilyenek mi vagyunk:Hamut hintünk a fejünkreÉs – mégiscsak mulatunk.Eltemettük a farsangotS a gond mégis messze száll,Jelszavunk még csak a régi:Éljen herceg Karnevál. Műkedvelők s – kedvetlenekMind mulatnak egyaránt,Olvasóval a kezébenMég nem láttam egy leányt.Holmi édes hirdetésekEl dehogy is tüntenek,Még nagybőjtben sem az égbenKötik meg a frigyeket. Ma a nyomdászok mulatnak,Nemsoká a »skriblerek«;Nem … Olvass tovább
Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy magyarul is szabad nézni, Szabad szemekkel szabadon Parádézni. Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy nem kell ám fenékig inni S kelyhed szent borából elég Egy korty: hinni. Add nekem azt a szent hitet, Istenem, Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem, Birom még bátor életem, Ámen, … Olvass tovább
Istenem földben, fűben, kőben, Ne bántsuk egymást mostanában: Sokat járok a temetőben. Sokat emlegetlek, citállak: Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy, Ős magyar névvel: az ős-Állat. Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen, Mi, hajh, cudar világot élünk S kenyértől függ … Olvass tovább