Ha igen, csak iratkozz fel hírlevelemre és szállítom a reggeli kávé mellé!
Ady Endre (1877-1919) életútja szó szerint az Értől az Óceánig tartott, számára az utazás volt a cél, mely szentesítette az újítás vágyának eszközét!
Ellentmondásos személyiség és felkavaró költő óriása az egyetemes 20. századi magyar irodalomnak.
Az istenes versekben egyszerre érjük tetten a perlekedő, megtörni nem akaró és porba hulló, elgyengülő, életét Isten kegyelmébe ajánló hívőt, de a dacos, megalkuvásra képtelen embert is!
Hát eljöttem a kamattal,Uram-Isten,Agyonnyargalt akarattalSiettem, hogy el ne késsek. Itt az Élet, itt a pénzed. Sokat kellett ráfizetni,Uram-Isten,Magamnak nem maradt semmi:Ráment mind a kamatokra. Gyilkos volt a világ sodra. Inaimnak frisseségét,Uram-Isten,Barna hajam sűrüségét,Erőmet a vérben, agyban: Neked adtam, odahagytam. Drága pénz volt, mindegy most már,Uram-Isten,De hogyha már megkinoztál,Hagyd még nálam drága pénzed. Drága kölcsön, drága … Olvass tovább
Sem utódja, sem boldog őse,Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié. Megosztom másokkal is!
Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám. A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet. Néha-néha úgy-úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már-már semmibenSem bízok és szünök valómban. Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: … Olvass tovább
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Csillag-szórók az éjszakákSzent-János-bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató őszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz-kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Őrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres … Olvass tovább
Ördög lát oly bűnbánókat,Amilyenek mi vagyunk:Hamut hintünk a fejünkreÉs – mégiscsak mulatunk.Eltemettük a farsangotS a gond mégis messze száll,Jelszavunk még csak a régi:Éljen herceg Karnevál. Műkedvelők s – kedvetlenekMind mulatnak egyaránt,Olvasóval a kezébenMég nem láttam egy leányt.Holmi édes hirdetésekEl dehogy is tüntenek,Még nagybőjtben sem az égbenKötik meg a frigyeket. Ma a nyomdászok mulatnak,Nemsoká a »skriblerek«;Nem … Olvass tovább
Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy magyarul is szabad nézni, Szabad szemekkel szabadon Parádézni. Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy nem kell ám fenékig inni S kelyhed szent borából elég Egy korty: hinni. Add nekem azt a szent hitet, Istenem, Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem, Birom még bátor életem, Ámen, … Olvass tovább
Istenem földben, fűben, kőben, Ne bántsuk egymást mostanában: Sokat járok a temetőben. Sokat emlegetlek, citállak: Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy, Ős magyar névvel: az ős-Állat. Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen, Mi, hajh, cudar világot élünk S kenyértől függ … Olvass tovább
Papunk ravasz, öreg bölcs, Húsz éve is az volt már. Templomunk Kálvin-templom, Nincs benne cifra oltár. A textus ma is Jézus, Éppen úgy, mint húsz éve: »Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére.« Jártam turista-kedvvel, Vonatoztam, hajóztam, De templom rég nem látott Így, imádkozó pózban. Be jó volna kacagni Húsz év után megtérve: … Olvass tovább
Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja énbelém, Csupa pogányság volt a lelkem, Gondtalan vágy és vak remény. Forgott körültem zagyva módon Lármával, vadul a világ És én kerestem egyre-egyre Valami nagy Harmóniát. Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős és pogány, Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán. Pogány erőtől, daltól, vágytól A … Olvass tovább
A világ az izmos butáké,Kik hangulatban, hitben élnek,A magamfajta nyomorékokCsak vizsgálódnak és henyélnek,Annyi édes, szines hazugságKörnyékezi szegény szivünket,Mért nem vagyunk hivő buták mind,Éles szemmel vajon ki büntet,Nyomorékokat, bennünket? Szamár hitben, dús hangulatbanMásoknak lelke, teste épül,Minket vad kerubok űztek kiA hazugságok édenéből,Hitünk nincsen, hogy szebbnek várjukA jövő percet, mint a tűntetS a mult örökre hal meg … Olvass tovább