Anyáknapi versek

Hazánkban az anyák napja május első vasárnapjára esik, de szerte a világon ünneplik az életet adó nőket, édesanyákat. Nem lehetünk elég hálásak, ha az édesanyákról van szó, hisz tőlük kaptuk az életet, körülményektől függetlenül.

Erre a napra készülődve bizonyára lázasan keressük az anyák napi versek sorait, mi lehet az a rím, az a metafora, az a költői kép, amivel legjobban kitudjuk fejezni hálánkat és szeretetünket édesanyánk felé. Akkor is, ha már ő nincs köztünk.

Anyák napi versek nagyoknak és kicsiknek, keresztény anyák napi versek, és a legszebb anyák napi versek várnak, ha türelmes végigböngészed az oldalt, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod azt a verset, ami szíven talál, amire szükséged van. Itt és most!

Gerzsenyi Sándor

Sok vad vihar vonult el már fölöttem.
Mindből kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.

Kun Magdolna

Minden pillangóban
anyám lelkét látom,
mely könnyharmatot ejt
minden szál virágon,

Szénási Sándor

Bölcsőnk felett szép csillag fénylett:
Az édes jó anyánk szeme,
És ha az arcunk lázban égett,
Szava volt altató zene.

Weöres Sándor

Megkérem a felkelő napot
mosolyogjon be reggel
Anyácska ablakán.
Megkérem a felhőnyájakat

Kárász Izabella

Ne légy te bús soha,
légy mindig csak vidám,
legyen fénnyel teli a
a te szíved, Anyám.

Csukás István

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

Czéhmester Erzsébet

Nagymama, nagymama,
Drága, gondos dajka,
Aprócska koromnak
Melengető napja.

Csernay József

Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.

Gyökössy Endre

Ezen a szép napon
Teli van a szívem dallal,
Kipirul az arcom,
Mint a rózsás, nyári hajnal.

Kuczka Péter

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.

Mentovics Éva

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.

Kosztolányi Dezső

Már a szemük oly szörnyü nagy,
hogy megijed, ki belenéz,
s szemük alatt sovány gödör,
amelybe rémek alszanak.

Babits Mihály

Hajnalka volt az édesanyám,
hajnalra születtem én.
S lelkemben már ily fiatalon
nincs hajnal, semmi remény,

Ady Endre

Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz

Ady Endre

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt előttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,