Istenes versek – ha már megtaláltad vagy még keresed!

Az istenes versek nem csak azért lehetnek fontosak számunkra, mert anyanyelvünk hihetetlen mélységeit és magasságát lehet felhasználni, hogy kifejezésre jussanak a kimondatlan érzések és gondolatok.

Hanem azért is, mert a vers eszköz, hogy a keresésben ne fáradjunk meg, szolgálatban megerősítést nyerjünk, csodáján elámuljunk, kétségeinken túllépjünk.

Az, hogy ki, milyen úton jut el Hozzá, szinte teljesen lényegtelen. A lényeg abban rejlik, ha valaki elindul az Istenkereső úton, tartsuk tiszteletben még akkor is, ha mi más utat vélünk igaznak. El kell ugyanis szomorítsalak: nincs igazi út! Mert minden út Isten felé vezet!

Ahogy nincs igazán ateista ember sem. Ha hiszel önmagadban, abban, hogy holnap újra teszel egy lépést a kitűzött célod felé, ezzel együtt már Istenben is hiszel.

Azért mert Őt elsősorban saját magunkban kell keresni, ahogy Pál apostol mondja: “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? “ (1Kor. 3,16)

Vigyázat! Az istenes versek megérinthetnek!

Sőt! Gondolatot ébreszthetnek, meglephetnek, felháboríthatnak, lehangolhatnak és megvilágosíthatnak. Vagy csak egyszerűen megerősítenek abban, hogy jó irányba haladsz!

De abban is segíthetnek, amikor úgy érzed letértél az Útról!

Nem azt az utat járod, amit rád szabott, amit elvár tőled, amiért a Földre küldött az Isten. Ilyenkor bátran el lehet csendesedni, egy istenes verssel a félhomályba leülni, legyen a költő, aki a sorokat megalkotta a magyar irodalom jeles képviselője, egy ismeretlen kortárs, vagy egy amatőr tollforgató, hidd el, hatása lesz rád minden betűnek.

A költeményekbe csomagolt csoda akkor is vár, ha épp olyan lelkiállapotban vagy, hogy legszívesebben „Feszítsd meg!”-et kiáltanál embertársaid szemébe, mert érzed, „bilincs a kézen, az ajkon lakat”, de mégis kitörnél a mókuskerékből.

Megtervezett gondolatok, vagy egymás mellé dobott szavak?

Észrevetted már, hogy a leírt szó mindig sokkal keményebben dobban a lelkeden, mintha bárki, bármilyen hangvétellel a szemedbe mondaná ugyanazt?

Ha szemtől szembe mondom, akkor a szavakat lágyítani, vagy épp élesíteni tudom nonverbális eszközeimmel: egy mosollyal, egy gesztussal, egy pillantással. Ez az interperszonális kommunikáció legősibb formája, ideális esetben a szereplők egyenértékűek, és a közlés sikeres.

A kommunikációnak hat funkciója közül a poétikai funkció az, ami számunkra, irodalom – és verskedvelők számára kiemelt szereppel bír. Amikor poétikai funkcióval kommunikálunk, akkor egyszerűen egy új csapást nyitunk magunknak az interperszonális és transzperszonális kapcsolatainkban.

Képzeljük el, hogy ebben a formában a közös kód, az a jelrendszer, amivel a költő felveszi velünk a kapcsolatot, a leírt betű, a belőle kialakuló szó, a szavakba csomagolt mondanivaló, a szóképek, alakzatokból előtörő mondanivaló kendőzetlenül és nyersen koppannak elénk!

Híres versek, rövid versek, hosszú versek, szép versek

Lehetne még sorolni a jelzőket, amellyel egy-egy versre rákeresel kedves olvasó, de nincs értelme, mivel az egyéni érdeklődés behatárolja, hogy Te épp, milyen költeményt részesítesz előnyben.

Kedvenc verseidről egyenes arányban következik, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkezel!

Sok esetben pedig nem mi választjuk meg kedvenc verseinket, hanem a vers választ bennünket, mert a szavak lüktető, élő „organizmusa” hozzánk tapadva, bennünk keresi azt a “gazdatestet”, aki tovább adja, tovább osztja a költő gondolatait!

Teszi mindezt a “gazdatest” nem tudatos módon saját életére értelmezve, és ezzel az értelmezésével beleragad egy nagyon kicsit az „énje” a vers masszájába, és önmagával együtt adja tovább.

Erről minden költőnek tudomása van, és a lánc végén, sok-sok emberi „én” ragad rá egy-egy vers masszájára, és vándorolnak életekről-életekre!

És képzeljétek el, hogy ez így van rendjén! A költemények küldetése, felvállalni ezt a zarándokutat!

Szerintetek lehetséges, hogy létezik olyan vers széles e dimenzióban, amelyhez nem tapad egy olvasónak sem az „énje”? Csak bolyong arra várva, hogy valaki megszánja?

Nem hinném! Mivel napjainkban hihetetlenül sok az út – és Isten-kereső, éhes elme és lélek, és oly sok gondolat vár arra, hogy valaki befogadja!

Miért látogass el hozzám gyakran?

Weboldalam egy olyan hiánypótló területet fed le, ami a hitéleti irodalom, az istenes versek mezejére vezeti el a látogatót.

Mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor közvetlenül, vagy épp közvetve vágyik olyan gondolatokra, ami közelebb viszi az élet Ősforrásához, a Teremtőhöz, Istenhez!

Ehhez nem kell különösebben vallásosnak lenni, ide elég a hit!

Még azt sem kérdezem meg, miben hiszel, mert érezni fogod, hogy lehajol hozzád! „Csöndesen és váratlanul” átölel, amikor magához húz, és tudod, mit kell tenned, „mert az a szeretet!” De akkor is ott van, vigaszt nyújt, ha épp „kősziklát épít magának a Gyász.”

Mert az istenes költemények, és úgy általában az irodalmi alkotások sajátos tulajdonságaik közé tartoznak léleksimító hatásuk.

Mire számíthatsz pontosan, ha hitéleti költeményeket, vagy bármilyen verset, könyvet olvasol?

  • kiegyensúlyozottabb leszel,
  • békésebb, béketűrőbb leszel,
  • a vers olvasás okosabbá tesz,
  • gazdagszik szókincsed,
  • a gondolatok beépülnek a tudatodba,
  • azon kapod magad, hogy koncentráltabb vagy,
  • megismered saját magad,
  • immunis leszel a hírekre, mert hamarabb elolvasol egy szép verset, mint a napi friss híreket

Részemről ez lenne a cél!

És miért van szükséged mindezekre? Dosztojevszkij szerint:

„Ha könyvek nélkül magunkra hagynak bennünket, mindjárt zavarba esünk, eltévedünk, nem tudjuk, mihez tartsuk magunkat, hová pártoljunk, mit szeressünk, mit gyűlöljünk, mit tiszteljünk, mit nézzünk le. Még az is nehezünkre esik, hogy emberek, igazi hús-vér emberek – önmagunk legyünk.” (Dosztojevszkij F. M., 1983:153)

Ne hagyd ki! Kattints, olvass verseket, ne engedd, hogy a világ zaja lelki békédben kárt tegyen!

Fórián Andrea

Fórián Andrea

Nagyon tetszik, megosztom!