Hajnal. Dúdolva ballagokhazafelé sok apró-cseprődallal szívemben. Rámköszönsz,te szegény, piszkos utcaseprő.Oly tisztességtudóan köszönsz,míg körülted porzik a reggel:egyszerre csordultig telekalázattal és szeretettel.Megállók s elnézem sokázsíros, barázdás arcodat,gémberedett, nagy kezedet,torzonborz, sárga bajszodatfölötte a pálinka-gőzzel.… Őt látom most, a mennyeitbenned, ó rongyos utcaseprő,ki sepred a föld szennyeit,ki világ bűnét elveszedés jó vagy minden emberekhez…Testvér, ha az üdvösségre jutsz,rólam el … Olvass tovább

I. Menni terv nélkül és gondolat nélkül.Ruhámon lassan átmelegszik a nap,a szél körülsusogja fülemets eszembe juttatja, hogy élek. A fák incselkedőn az útra hajolnaks kövek görögnek lábam elé.Kezemben régi hangszeremet keresem,mely összetörött, elveszett. Eszembe jut a szerelmem iss ha már így van, ideírom:Olyan hűvös, mint az esti széls olyan messze van, mint a csillagok. II. … Olvass tovább

Amerre én megyek:lángot vetnek a hazugság-erdők,bennégnek a kifacsart gondolatok,a maszkok lehullanak.Néhány gitár és hegedű vijjognagyon messziről:emlékek, emlékek, emlékek,nem komolyak, nem fájnak.Kiönt medréből a köd,elnyeli a sugarakat,elönti a tornyokat,templomok, házak nincsenek,az anyám sem mosolyog,keringő, szédült zuhanásvan a szívem helyén.S a tetőn, bolondságok fölöttkét kitárt kart meresztegy hívogató, fekete,borzalmas kereszt.

Legyen áldott a bánatosan forgó,kevés jót adó világs benne az apró emberhangyáknyüzsgő céljaikkal.A folyókban legyen sok a hal,az erdőkben a vads találják meg mások helyettemaz élet békességét.Legyenek áldottak a nők,akik a szemembe kacagtak:Mézes legyen minden csókjuk,legyenek szép gyermekeik.S legyenek áldottak a szöszke fiúk,kik márciusi fényzuhogóbanvalami elhagyott mezőncsontjaimmal játszanak.

Kérdezhetnétek:Mit akarsz ezzel a torz,félig megvakult tükörrel?S én vándorútamban mégis felmutatom,ősbizalommal mégis dadogom:Íme én, íme te! Lássátok, lemérítek a hold hegyeit.S mert messze vannak, mérföldekre nyúlóárnyékairól méritek.Így mutatom én nektek a dolgokmásvilágra nyúló árnyékait:Hegyek árnyékát,házak árnyékát,városok árnyékát,magatok árnyékát. Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam,előttem is égig csapotta csipkebokor lángjas azóta borzongó mellemben lakika Kimondhatatlan Nevű. Rendeltetésem … Olvass tovább

Jóságodban Uram sosem kételkedtem,minden új útamra Benned bízva léptem.Büntető kezedet szótalan fogadtams ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam,eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam.De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem,magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem ma meghalt a Dal és az Öröm,elmúlt életemhez nincsen ma már … Olvass tovább

Bábel újra-épülő, szörnyeteg tornya sötéten áll fel. Százan hordják a követ, vasat, márványt, gőgös, nagyzajú lázban. Görbe ásóval őszi udvaron jeleket írok körbe. Reszket az est a tölgyek sudarán, amikor ásni kezdek. Mások minél nagyobb tornyot emelnek, annál mélyebbre ások. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: