Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt.
A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad.
Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket.
Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban.
Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel.
Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel.
Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít!
Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!
Megnyílt az ég ma hirtelen,a nagy kárpitot félrevonták –s a rőt mező ma színt kapottés felvirult sok régi, holt ág. Sugarat szórt a hasadék,s egyszer csak én is belenéztemés térdre hullva, ámulónimába csitult szürke vészem. Olyan hatalmas-gyönyörűttörpe harcos még sohse látott,s amiért eddig sírtam én,megköszöntem a boldogságot. 1924. szeptember 6.
Kísérletezik a jó Isten,a bölcs Professzor,mert furcsa dolog az a lejtőés furcsa dolog az a ki golyóés furcsa dolog az a nagy futás: egyenletesen mindig gyorsuló. A Magasságból indul el az ember– mert a kis golyó mi lehetne más? –s célok felé viszi,színek felé viszi,szeretetbe viszi,mélységekbe viszia gátnélküli őrült rohanás. Gördül a golyó, rohan a … Olvass tovább
Hajnal. Dúdolva ballagokhazafelé sok apró-cseprődallal szívemben. Rámköszönsz,te szegény, piszkos utcaseprő.Oly tisztességtudóan köszönsz,míg körülted porzik a reggel:egyszerre csordultig telekalázattal és szeretettel.Megállók s elnézem sokázsíros, barázdás arcodat,gémberedett, nagy kezedet,torzonborz, sárga bajszodatfölötte a pálinka-gőzzel.… Őt látom most, a mennyeitbenned, ó rongyos utcaseprő,ki sepred a föld szennyeit,ki világ bűnét elveszedés jó vagy minden emberekhez…Testvér, ha az üdvösségre jutsz,rólam el … Olvass tovább
I. Menni terv nélkül és gondolat nélkül.Ruhámon lassan átmelegszik a nap,a szél körülsusogja fülemets eszembe juttatja, hogy élek. A fák incselkedőn az útra hajolnaks kövek görögnek lábam elé.Kezemben régi hangszeremet keresem,mely összetörött, elveszett. Eszembe jut a szerelmem iss ha már így van, ideírom:Olyan hűvös, mint az esti széls olyan messze van, mint a csillagok. II. … Olvass tovább
Amerre én megyek:lángot vetnek a hazugság-erdők,bennégnek a kifacsart gondolatok,a maszkok lehullanak.Néhány gitár és hegedű vijjognagyon messziről:emlékek, emlékek, emlékek,nem komolyak, nem fájnak.Kiönt medréből a köd,elnyeli a sugarakat,elönti a tornyokat,templomok, házak nincsenek,az anyám sem mosolyog,keringő, szédült zuhanásvan a szívem helyén.S a tetőn, bolondságok fölöttkét kitárt kart meresztegy hívogató, fekete,borzalmas kereszt.
Legyen áldott a bánatosan forgó,kevés jót adó világs benne az apró emberhangyáknyüzsgő céljaikkal.A folyókban legyen sok a hal,az erdőkben a vads találják meg mások helyettemaz élet békességét.Legyenek áldottak a nők,akik a szemembe kacagtak:Mézes legyen minden csókjuk,legyenek szép gyermekeik.S legyenek áldottak a szöszke fiúk,kik márciusi fényzuhogóbanvalami elhagyott mezőncsontjaimmal játszanak.
Kérdezhetnétek:Mit akarsz ezzel a torz,félig megvakult tükörrel?S én vándorútamban mégis felmutatom,ősbizalommal mégis dadogom:Íme én, íme te! Lássátok, lemérítek a hold hegyeit.S mert messze vannak, mérföldekre nyúlóárnyékairól méritek.Így mutatom én nektek a dolgokmásvilágra nyúló árnyékait:Hegyek árnyékát,házak árnyékát,városok árnyékát,magatok árnyékát. Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam,előttem is égig csapotta csipkebokor lángjas azóta borzongó mellemben lakika Kimondhatatlan Nevű. Rendeltetésem … Olvass tovább
A legáldottabb kéz a földön,a te kezed jó AnyámRettentő semmi mélyén álltamKözelgő létem hajnalán;A te két kezed volt a mentőms a fényes földre helyezett…Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli megA napnak étkét, italátEz a kéz vállalt életéreGyilkos robotban rabigát,Ez tette értünk nappalokkáA nyugodalmi perceket…Add ide, – … Olvass tovább
Jóságodban Uram sosem kételkedtem,minden új útamra Benned bízva léptem.Büntető kezedet szótalan fogadtams ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam,eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam.De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem,magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem ma meghalt a Dal és az Öröm,elmúlt életemhez nincsen ma már … Olvass tovább
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, –Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!…A vihar szárnyán mindez elrepül,Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:Ott áll a kert siváran, egyedül. … Olvass tovább