Kányádi Sándor, 1929-ben született Nagygalambfalván, és 2018-ban hunyt el Budapesten. Nemzet-Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő. Írói álneve: Kónya Gábor.
Költőként Páskándi Géza ismeri fel tehetségét 1950-ben, amikor az bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, később a kolozsvári Utunkba is publikál. 1955-ben jelenik meg első kötete, Virágzik a cseresznyefa címmel.
Kányádi Sándor református volt, ám felesége révén 1958-ban római katolikus szertartás szerint esküdtek, nagy hatással volt rá, hogy a szertartást Márton Áron gyulafehérvári püspök végezte.
Kányádi Sándor költészete minden betűjében újító szellemben formálódott, verseiben magasfokú társadalmi felelősségvállalással találkozunk.
A versekben megtaláljuk a transzcendens felé mutató irányt, az Isten keresést, és az Istent szólító ember mutatkozik meg egyszerre. Verseiben a morál nevében emel szót a magasztosabb értékek védelmében.
Transzcendens lírájából és műfordításaiból készült tematikus kötete 2015-ben jelent meg, A Corcovado Krisztusa címmel.
vagyunk amíglenni hagynakse kint se bentmint az ablak ki-kinyitnakbe-becsuknakberendeznekkirakatnak hol emennekhol amannakdicsekedvemutogatnak ilyen szörnyekolyan szörnyekbe-bevernekki-kitörnek kirámolnakbefalaznakvilágtalanvakablaknak de ha mégislenni hagynakszolgálgatunkmint az ablak se kint se bentrajtunk részegtekintettelátalnéznek.
Öreg kút az utca szádán, öreg asszony ül a káván. Mint a botja, olyan görbe, beleréved a vödörbe. Nézi magát, motyog, motyog. Mosolyt próbál – be nagy dolog! –, de a mosoly nem sikerül, abbahagyja kedvetlenül. Jaj, mert az a félvödör víz égeti, mint eleven tűz. Ég a karja, ég a háta, azért ült le … Olvass tovább
nincs idegünk már a közös szorongáshoz a közös de a külön-különi megszégyenítéshez sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához ha legalább élőben menne mint minden este a megváltott és meg nem váltott világ minden híradójában latrok százai ezrei mentődnek föl naponta pilátusok légiói mossák a kezüket nyilvánosan és közben elégedetten mosolyognak bele egyenesen a kamerákba csak … Olvass tovább
Vén juh az ősz, kolompja egyre halkabb,gyapja gubancos gizgazzal tele,mételyes szemmel baktata hegyről lefele. Hátába keni vérét az égalja;és már senki se tudja, hogya sáros holdat hozza-e két kajlaszarva közt vagy a vizenyős napot. 1965 Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Hosszan néztem én az este a ragyogó csillagokat. Addig néztem, addig-addig, amíg lassan kialudtak. Eltűnődtem. A magas ég tűnődésre elég tágas, s csöndessége bennem olykor reményt reményre zöldágaz. Most is, hogy ott nézelődtem, megkapott a végtelenség. Úgy éreztem, mintha máris fönn a csillagok közt lennék. Gyermekálmom két pej lovát befogtam a Nagy Göncölbe, s hajtottam … Olvass tovább
áldozóhely volt szentélypogány templom később kereszténymutatja még egy-két mohos daraba hajdani falat most csak hely fű fa és bokortenyészget csöndjében élni akarlábod ősi ösvényre ismerakármikor jössz itthon van az isten. 1974
szelíd fohász az én fohászomfélig könyörgés félig hálahogy nem juttattál s ezután sejuttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászomeljuthat-e vajon tehozzádútjaidat úton útfélenszertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hulltmagokként vajon terméketlenmit egy hosszú életen áta jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltamabból mit rám bíztál sokatde azért ne tagadd meg tőlemholtomban se áldásodat
üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis … Olvass tovább