Reményik Sándor – Processio
Valami ködös oltárkép felé Csak vonul, vonul a processio, Jön a semmiből, megy a semmiségbe, Eleje nincs és nem látszik a vége, De vonul, vonul a processio. Valami ködös oltárkép felé ...
Reményik Sándor
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költészete és élete szorosan összefonódik az erdélyi magyarsággal. A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja! Az erdélyi magyarság szenvedését sajátjaként élte meg, példaértékű élete és munkássága, kristálytiszta gondolatai a mai ember számára is hordozza az egyetemes mondanivalót, az élet és Isten szeretetét, még akkor is, amikor hinni és élni is nehéz. Olvassuk, ízlelgessük sorait szeretettel!
Reményik Sándor – Kenyér helyett
“Változtasd a köveket kenyerekké!” – Nem a sátán szól. Milliók zokogják. Egyetlen jajkiáltás a világ, Egyetlen kéztördelő mozdulat, Egyetlenegy roppant fenyegetés. A n...
Reményik Sándor – Mindennapi kenyér
Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mi...
Reményik Sándor – Anyám testamentuma
Mellette ültünk ketten kétfelől, Mikor nehezen megmozdult a hangja: “Ha meghalok, – légy anyja” Már nézni nem tudott a barátnőre, Életében egyetlen barátnőre, De tudta, ...
Reményik Sándor – Béke
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhete...
Reményik Sándor – János evangéliuma
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfö...
Reményik Sándor – Mikor ünnepet ül…
Mikor ünnepet ül Lelkedben az öröm, vagy fájdalom, – Lehet gyászünnep is – Akit nagyon szeretsz, Akkor hozzá mehetsz, Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon! Akit szeretsz, ...
Reményik Sándor – Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz
Fölény – de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű – de égi. Józanság – de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. De tapintat...
Reményik Sándor – Ma gyóntatóm az erdő
Ma gyóntatóm az erdő. Este van, Sötét lombok közt csillag, reszkető, Mint mély templomba tévedt gyertyaláng. Körül az avar: oltárépítő És szentélytartó oszlopok: a fák. Az erdősz...
Reményik Sándor – Jóakarat
“Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, Mellyel a szív magának ád halált, S önnön hajába markol szaggatón A Kéts...
- 1 of 4
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő »