Reményik Sándor – A lélek él
Imre József kedves bátyámnak, igaz tisztelettel A lélek él, Testvéreim, És hitet nem cserél. A lélek él: betűben, színben, fában, Hullámos hangban és merev márványban, Száz változá...
Reményik Sándor
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költészete és élete szorosan összefonódik az erdélyi magyarsággal. A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja!
Az erdélyi magyarság szenvedését sajátjaként élte meg, példaértékű élete és munkássága, kristálytiszta gondolatai a mai ember számára is hordozza az egyetemes mondanivalót, az élet és Isten szeretetét, még akkor is, amikor hinni és élni is nehéz.
Reményik Sándor istenes verseiből, ha akarnánk se tudnánk olyan válogatást összeállítani, ami csak és kizárólag a legszebb verseket tartalmazza, mert nincs olyan ember, – aki csak egy kicsit is ismeri költészetét – akinek már ne lenne szívébe elrejtve néhány Reményik sor, amihez a “legszebbként” ragaszkodik.
Olvassuk, ízlelgessük sorait szeretettel!
Reményik Sándor – A karácsonyfa panaszkodik
El-elnézlek ti hontalan fenyők, Ti erdő-testből kitépett tagok. Hányan mondhatják el ma veletek: Óh én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem, s a lelkem, És alkusznak az életem ...
Reményik Sándor – Szeretnék példát venni
Szeretnék példát venni Tőle, Aki virágot ültet a mezőre, S elrejti arcát a virág mögé. Szeretnék példát venni Tőle, Aki viharban száll a hegytetőre, És rejti arcát fergeteg-palást....
Reményik Sándor – Processio
Valami ködös oltárkép felé Csak vonul, vonul a processio, Jön a semmiből, megy a semmiségbe, Eleje nincs és nem látszik a vége, De vonul, vonul a processio. Valami ködös oltárkép felé ...
Reményik Sándor – Kenyér helyett
“Változtasd a köveket kenyerekké!” – Nem a sátán szól. Milliók zokogják. Egyetlen jajkiáltás a világ, Egyetlen kéztördelő mozdulat, Egyetlenegy roppant fenyegetés. A n...
Reményik Sándor – Mindennapi kenyér
Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mi...
Reményik Sándor – Anyám testamentuma
Mellette ültünk ketten kétfelől, Mikor nehezen megmozdult a hangja: “Ha meghalok, – légy anyja” Már nézni nem tudott a barátnőre, Életében egyetlen barátnőre, De tudta, ...
Reményik Sándor – Béke
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhete...
Reményik Sándor – János evangéliuma
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfö...
Reményik Sándor – Mikor ünnepet ül…
Mikor ünnepet ül Lelkedben az öröm, vagy fájdalom, – Lehet gyászünnep is – Akit nagyon szeretsz, Akkor hozzá mehetsz, Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon! Akit szeretsz, ...
- 1 of 5
- 1
- 2
- 3
- …
- 5
- Következő »