Reményik Sándor

Reményik Sándor versei

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költészete és élete szorosan összefonódik az erdélyi magyarsággal.

A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja!

Az erdélyi magyarság szenvedését sajátjaként élte meg. Példaértékű élete és munkássága, kristálytiszta gondolatai a mai ember számára is hordozza az egyetemes mondanivalót.

Az élet és Isten szeretetét, még akkor is, amikor hinni és élni is nehéz, az általa írt versekben folyamatosan megtaláljuk ezeket a gondolatokat.

Reményik istenes verseiből, ha akarnánk se tudnánk olyan válogatást összeállítani, ami csak és kizárólag a legszebb verseket tartalmazza.

Mert nincs olyan ember, – aki csak egy kicsit is ismeri költészetét – akinek már ne lenne szívébe elrejtve néhány Reményik sor, amihez a „legszebbként” ragaszkodik.

Olvassuk, ízlelgessük sorait szeretettel!

Reményik Sándor – Az életfához kötve

Szerző:

Mióta élek, rajtam rabbilincs van.Az életfához kötött láncos eb:Én a végtelen, havas pusztaságbaS az örök csillagokba kémlelek.Ködbe-kövült ős-rengeteg ölénGyémánt-jégcsapos ezüst házeresz…Eb-testbe zárt lelkem, vigasztalódj,A szabadság valahol arra lesz. Néha álmomban arra loholokSzimatolva, a szabadság nyomán, –S megrészegülve égi szeretet,És égi szépség titkos illatán.Az életből egy-egy nyom kivezet,Egy darabig száguldok a nyomon,Aztán elvesztem, búsan visszatérek.S álmomban … Olvass tovább

Reményik Sándor – Csak így

Szerző:

Hogy mért csak így:Ne kérdezzétek;Én így álmodom,Én így érzek.Ilyen messziről,Ilyen halkan,Ily komoran,Ily ködbehaltan,Ily ragyogón,Ily fényes vérttel;Űzött az élet,S mégsem ért el.Menedékem:A nagy hegyek,Az élet fölöttElmegyek;S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:Én, örök vándor, s örök idegen.

Reményik Sándor – Ne akarj kereszteden könnyíteni

Szerző:

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.Nem bírom már!– sóhajtod csüggedezve.De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,hogy a keresztre miért volt szükséged.Vándor roskad le az útszél kövére.Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!De nem megy tovább! Hogyan érje el,ha olyan nehéz terheket cipel?Amikor indult, erős volt és boldog.Azóta annyi minden összeomlott.Magára maradt. Szép napoknak vége.Keserves, árva lesz … Olvass tovább

Reményik Sándor – Üzenet

Szerző:

Miért sirattok?Isten arca volt, amelysimogatón, hívónrám hajolt. És én mentem, s mostfényözönben élek,és nem vagyok más,csupán tisztult lélek.Sziromhullás volt,árnyékom lehullt,a szemetek könnybemiért borult? Ha emlegettek, köztetek leszek,ha imádkoztok, veletek vagyok,ha rám gondoltok, mosolyogjatok,emlékem így áldás lesz rajtatok.

Reményik Sándor – Szerenád oda túlra

Szerző:

Ezen az első őszi reggelen Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.  Most lehetnék hozzád figyelmesebb: Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.  Beteg lelkemen most pattan a zár, Pattintgatja a búcsúzó sugár.  Most nyílnak bennem fátyolos egek, Most félve, én is föltekinthetek.  Most írhatnék Neked sokat, sokat, Míg szólnál: „Fiam, ne fáraszd magad.”  Most mutathatnék elsőül Neked A reggelinél elibéd simítva, Sápadt szirmú … Olvass tovább

Reményik Sándor – A mi adventünk

Szerző:

A békejobb még vissza-visszarándul,Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?S reszketve éled a reménység: hátha,Hátha van a rémségnek netovábbja. A békejobb még vissza-visszarándul,Még lőporfüsttől fekete a völgyS kaszáját gúnnyal feni a halál,De már valami köztünk s közte … Olvass tovább

Reményik Sándor – A kereszt fogantatása

Szerző:

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenybenA Libanonra szállott.A Libanon csúcsán egy cédrus állott.Törzse obeliszk, feje korona.A Szentlélek ráharsogott: Te fa!Máriától, a Szűztõl most jövök,Csirázik immár az Isten fia,És áldott õ az asszonyok között.Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmelMegáldalak: légy terhes a kereszttel!Légy te is áldott minden fák között,Érezd, hogy nõ benned a feszület, Éveid: a Megváltó évei,Míg … Olvass tovább

Reményik Sándor – Halotti beszéd a hulló leveleknek

Szerző:

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?Bizony bíbor és bronz és aranyÉs örökkévaló szent szépség vagyunk.Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:Bizony, e világ dőre, esztelenPompájánál nagyobb pompa vagyunk.Nem történhetik velünk semmi sem,Mi megronthatná szép, igaz-magunk.Míg a fán vagyunk: napban ragyogunkS ha alászállunk: vár a hűs avar,Testvér-levél testvér-lombot takar,Ott is otthon vagyunk.Ha megkeményedünk és megfagyunk:Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.Bíbor után a … Olvass tovább

Reményik Sándor – Megalvad a kőre kintott vér…

Szerző:

Tanács költőknek Megalvad a kőre kiontott vér,S az éjszakába kitett láng kihűl:Ne taszítsd balgán a világba ki,Ami tied csak, tied egyedül. Mezítlenül a lelkedet ne add!Inkább takarja súlyos vas tagod,Kísérje fegyverzörgés lépteid’És öles árnyék baljós alakod. Ne bontsd ki szíved féltett szálait,Mint Te, ki látja úgy a lelkedet?Azt mondd, mi sokak sorsával közös.A többi Istené … Olvass tovább

Reményik Sándor – Csipkebokor

Szerző:

Oly közönséges, árva kis bokor,Körülte gaz nő, állat rátipor,Ember véresre sebzi magát rajta,A szitkot, gúnyszót özönével hallja.Ő mégis rendületlen hittel várja,Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,A lángjában az Isten megjelen.