Bárd Oszkár

Lefoszlottak rólunk az Isten színei, amikkel befestette az anyagot, és élünk, mint akiknek az élet nem követelés, minden káprázat messze elhagyott. Elnézem a múltat, színeknek temetőjét, akivel belőlünk soka halt meg: Ábelt, sajnálom a tervetlen, csodanélküli mát s megsimogatom az utolsó szent mesét: Bábelt. Félősen, térdelve mormolunk imát, megreszkettet egy villám nyugtalan éjen, de hova … Olvass tovább