Hétindító versek - hírlevél

Szeretnéd a hétfő reggeleket lélekemelő versekkel indítani?

Ha igen, csak iratkozz fel hírlevelemre és szállítom a reggeli kávé mellé!

Feliratkozom!

kegyelem

Túrmezei Erzsébet – És lennék fénysugár…

Most te nem látsz belőlem egyebet,csak azt a fénylő kegyelemruhát,mely ráborulva sebre, gyöngeségre,fehéren, csillogón beföd.Szövése köd,de nem látsz rajta át.Nem látsz belőlem egyebet,csak ezt a fénylő kegyelemruhát. Én… én tudom: alatta, rejtve,fénnyel fedezve, elfelejtve,én… én tudom, hogy ki vagyok.Jaj, fekélyes bűnnel megvert,rab, gyáva, gyönge régi embertérzem mozdulni annyiszor méghófehér köntösöm alatt.De kegyelem borít el lágyan.Járhatok … Olvass tovább

Dora Rappard – Csak a kegyelem

Támasz nincs velem – csak a kegyelem.Semmi más nem tart meg engem,mint törött mankó hagy cserben,s csak a kegyelem marad énvelem. Mit érek magam? Mind haszontalanamit tettem és elértem;Megrontotta bűnöm, vétkem.Védő nincs velem – csak a kegyelem. Isten jósága, Jézus halála,Szentlélek-adta új élet –más nem adhat békességetnékem idelenn! – Csak a kegyelem. Boldog, ki bűnnel … Olvass tovább

Pilinszky János – Késő kegyelem

Mit kezdjen, akit elitélt, de fölmentett később az ég, megvonva tőle a halált, mikor már megadta magát? Kit mindenétől üresen talált a szörnyű kegyelem, megsemmisülten, mielőtt a semmi habjaiba dőlt! Mit kezdjen itt! Közületek talányait ki fejti meg? Szorongva anyját kémleli: ha elzokoghatná neki! Fogódzanék akárkibe, de nem lesz soha senkije; szeméből, mint gazdátlan ág, … Olvass tovább

Dsida Jenő – Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:arannyal, ezüsttelhivtam a népeket,jöjjenek énhozzám!Hiába, hiába,az arany nem kellett,az ezüst nem kellett,nem jöttek énhozzám. Elmondtam napontatíz hegyibeszédet,gyönyörü szavakat,igéző szavakat,hiába, hiába:egy fül sem fülelte,egy szív sem szíveltea hegyibeszédet. Tüzet is akartamrakni az erdőben:nyulacska ne fázzék,őzike ne fázzék, –hiába, hiába!Gyujtófám kilobbantés a tűz nem akartgyúlni az erdőben. …S egyszer csak maguktólgyűlnek az emberek,együgyű szavamtólsírásra fakadnak,ránéznem alig … Olvass tovább

Reményik Sándor – Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bún, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! … Olvass tovább