Mentovics Éva – Tiszta szívvel…

Hófehér csend volna jó,szép, lélekbe olvadó.Hótiszta szó, hótiszta lét,értékelni, ami tiéd,hálát adni az új napért,családodért és magadért,békességet, jót akarni,szeretetet, hitet adni,nem kérkedve, visszavárva,firtatva, hogy mi az ára?Adni, hisz az fogyhatatlan,bármennyit adsz, egyre több van.Tiszta szívvel, jól szeretni,ki elesett, felemelni,hűnek lenni és igaznak,nem ejteni ki szidalmat,megértésre törekedni,vitáknál nem ölre menni,jónak lenni és szerénynek,becsesebb a nemes lélek…Hótiszta … Olvass tovább

Mentovics Éva – Elmesélem, hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál,lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál,ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál,kívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkülsose múlt el este. Beszédre is tanítottál.Szívesen mesélek.Elmesélem e szép napon,hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackókszeretik a mézet,Édes, drága jó anyácskámúgy szeretlek téged.

Mentovics Éva – A legdrágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel tudattam, hogy létezem. Számlálgattad a napokat, vajon mikor érkezem? Később aztán ágyam mellett álmot hozott szép dalod. Hogyha néha nyűgös voltam, karod lágyan ringatott. Mint napfény a fellegek közt, szivárvány a rét felett, úgy hinted szét éltet adó, melengető fényedet. Akárhányszor születnék is, nem kellene más nekem, azt kívánnám századszor is, … Olvass tovább