Gyóni Géza – Hitért
I.Ködös estén, borús magányba’Ha elborít a kétség árnyaS riadt galambként megremeg hitem,Ha hallom, hitleneknek ajkaA hívőt már ma csak kacagjaS a gazság él milljók sziviben,Ha sirva hallom, mint kiáltjákAz ártatlanra bűnök vádját, –Hitem segítségért kiáltoz,S mint szomjazó a hűs forráshoz,A messze korba száll a lelkem…Pedig akkor is éj volt földön, lelken……Komor, álomriasztó éjszaka…Kiült az égre … Olvass tovább