Ha Áprily Lajos verseire gondolunk, biztos vagyok benne, hogy elsőre az Ajánlás c. vers jut eszébe mindenkinek. Költészete mindenki számára vonzó, mondanivalója, verseinek szerkezete senkiéhez nem hasonlítható.
Áprily Lajos számára ugyanolyan fontos a hit, az erkölcs, a férfiúi becsületesség, Isten a maga „csupasz” protestantizmusával, mint a lágy hangú szeretet az embertelen világgal szemben.
Áprily Lajos versei nem akarnak felkavaró irodalmi újítást hozni, mégis megjelenésének első perceitől ott a helye kortársai között.
Elégikus hangvételű verseiben megtaláljuk a család, a természet, a kultúra iránti szeretetet és alázatot is, de folyamatosan ott van bennünk az érzés olvasva verseit, hogy minden szava túlmutat, valami más felé, valami sokkal nagyobb irányába!
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.Ha nem egy napig, egy pillanatig. Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint. Levenném melledről a sziklasúlyt,mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném,s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok,menekülnének régi démonok. Megölelném a kín-örvény felettmaga-mélyébe szédült lelkedet. Csodatevésem sűrű delejétpazarló … Olvass tovább
Kökényvirágos Őrhegyenúgy szállt le, mint az álom.Ballagtam búsan, csöndesenhomályos esti tájon. Az arcán nem volt alkonyat,csak hívó, szent nemesség,és szólt: „Kövess. A holtakata holtak hadd temessék.” „Mester – feleltem -, értelek,te holtra nem haragszol,de lobbanó tekintetedmost életet parancsol. S az élet mély, mély és csodás,ha azt te prédikálod,és mégis, Mester, megbocsáss,ha kúsza szívvel állok. A … Olvass tovább
Ha sorsom néha megtaposs bú fogja szívem át,elmondok egy csodálatosigéjű mély imát. Megnyugtató, áldott varázsárad belőle rám,s gyógyít a szent vigasztalás,míg mondogatja szám. S egyszerre nem fáj semmi sem,gond és bú nem sebez,sírok, hiszek s nehéz szivemoly könnyű, könnyű lesz. Mihail J. Lermontov versét fordította: Áprily Lajos Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
S mikor völgyünkre tört az áradats már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,egyetlenegy kőszikla megmaradt,egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Imádkozom, halkan, szomorúan.A szó megtorpan, mire odaér:A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,az asztalunkon egy falat kenyér.
Testvér, a földről szökni kezd a fénys goromba gyolcsig vedlik itt a pompa.Törd össze tükröd, vesd le álruhád.nincs menedéked, csak a katakomba. Palotáidba csóvát sújt a szél,csillárodat egy vak villám kioltja.Készíts kanócot, s gyűjtsd a mécs-olajt,sötét világ a sírok kriptaboltja. Fenn szó vakított, szikkasztott a fény –zsoltár-fogantatók a hosszu éjek,ős ritmusokra árnyak ringanakés ismét aknamélyből … Olvass tovább
Vadjárta út ez, vadcsapás, moha-szegélye zúzmarás. Halkul a léptem. De a vad, az őz s a szarvas megszalad. Pedig kezem fegyvertelen. Assisi, hívlak. Jöjj velem. Nagyobb erőd van, több hited, a szarvast megszelídited. A farkashoz is volt szavad: megállt a gubbiói vad, mert csodát tett keresztjeled… Az erdőn hadd járjak veled. Assisi, szólj. Én hallgatok. … Olvass tovább
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Koldus-kövem felett, a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított. Szép volt, anyám, szememmel símogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze-húzó … Olvass tovább
Ne haragudj. A rét deres volt,a havasok nagyon lilák,s az erdő óriás vörös folt,ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem:hol a halál nagyon zenél,sziromtalan csokrot kötöttem,piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza,mely őrzi még a nyár borát –s a hervadás vörös varázsamost ráborítja bíborát.
Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta … Olvass tovább