Áprily Lajos – Imádság

Ha sorsom néha megtaposs bú fogja szívem át,elmondok egy csodálatosigéjű mély imát. Megnyugtató, áldott varázsárad belőle rám,s gyógyít a szent vigasztalás,míg mondogatja szám. S egyszerre nem fáj semmi sem,gond és bú nem sebez,sírok, hiszek s nehéz szivemoly könnyű, könnyű lesz.  Mihail J. Lermontov versét fordította: Áprily Lajos Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Áprily Lajos – Új középkor

Testvér, a földről szökni kezd a fénys goromba gyolcsig vedlik itt a pompa.Törd össze tükröd, vesd le álruhád.nincs menedéked, csak a katakomba. Palotáidba csóvát sújt a szél,csillárodat egy vak villám kioltja.Készíts kanócot, s gyűjtsd a mécs-olajt,sötét világ a sírok kriptaboltja. Fenn szó vakított, szikkasztott a fény –zsoltár-fogantatók a hosszu éjek,ős ritmusokra árnyak ringanakés ismét aknamélyből … Olvass tovább

Áprily Lajos – Assisi, jöjj…

Vadjárta út ez, vadcsapás, moha-szegélye zúzmarás. Halkul a léptem. De a vad, az őz s a szarvas megszalad. Pedig kezem fegyvertelen. Assisi, hívlak. Jöjj velem. Nagyobb erőd van, több hited, a szarvast megszelídited. A farkashoz is volt szavad: megállt a gubbiói vad, mert csodát tett keresztjeled… Az erdőn hadd járjak veled. Assisi, szólj. Én hallgatok. … Olvass tovább

Áprily Lajos – Bartimeus

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Koldus-kövem felett, a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított. Szép volt, anyám, szememmel símogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze-húzó … Olvass tovább

Áprily Lajos – Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,a havasok nagyon lilák,s az erdő óriás vörös folt,ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem:hol a halál nagyon zenél,sziromtalan csokrot kötöttem,piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza,mely őrzi még a nyár borát –s a hervadás vörös varázsamost ráborítja bíborát.

Áprily Lajos – Karácsony-est

Angyalzenéje, gyertyafény –kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást,csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen?Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult?Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökikkinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között,karácsonyi koldus-kezem. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:

Áprily Lajos – A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta … Olvass tovább

Áprily Lajos – Lassú szárnyon

Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna, hitre gyáva. Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd, mint kicsi koromban anyámba. Hívott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem. Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem. Viharszeles mélyed felett meredekedet … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás