✦ Szerző

Lukátsi Vilma

Lukátsi Vilma

Korbácsütéstől véres a vállam,
verejtékem a szemembe hull,
szívem vadul
döngeti mellemet,

Lukátsi Vilma

Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,

Lukátsi Vilma

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon…
Vajon… kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

Lukátsi Vilma

Zúdul a víz.
A hat kőveder már
nemsokára színültig tele…
A meghökkentett józan értelem

Lukátsi Vilma

… amikor nem történik semmi,
nem fordul jóra, ami bántott,
külső hatásra nem gyúr számomra
az ellenségből jóbarátot;

Lukátsi Vilma

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!

Lukátsi Vilma

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,
pedig a tölgyes nincsen már sehol,
eltemette az idő homokja
a mulandóság mélyén valahol.

Lukátsi Vilma

A kiáltó szava elhallgatott,
repedt nádakat ingat a szél.
Nem zeng az ének az Olajfák Hegyén,
a kertekben fehérlik a dér,

Lukátsi Vilma

Ringatjuk a betlehemi bölcsőt
immár közel kétezer éve:
‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’
– Jóakaratba, békességbe

Lukátsi Vilma

…minden ajtót bezártak már:
éj van, alszik Betlehem,
szállás nélkül csak két ember
megy fáradtan, csendesen,

Lukátsi Vilma

Elhallgatott a Kiáltó szava,
repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng az ének az Olajfák hegyén,
a kerteken fehérlik a dér,

Lukátsi Vilma

Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért

Lukátsi Vilma

Ahol nagyon vad és viharos a tenger,
ott van a legtöbb életáldozat.
Ahol a hullámok hegyekké nőnek fel,
a tenger kívánja a holtakat.

Lukátsi Vilma

Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.

Lukátsi Vilma

Ádvent idején szembe jön velünk
földi vándornak öltözötten
ünnep-várásunk országútján,
lélek-terhelő nagy ködökben…