Uram, Reád vár vergődő hitem.
Uram, Reád vár tépett, bús szívem,
gondterhelt arcom redőin a könny
s lelkem mélyén a fájdalomözön.
…
Dűljön össze minden, ami régi,
Omoljon szét, ami romlás, átok,
Múlt bűnéből nem kell többé semmi,
Új életet, új világot várunk!
…
Ne hagyd, hogy szenvedjek tovább…
Ne hagyd, hogy zuhanjak alább,
Mert elveszítem gyöngyeim
És kiszáradnak könnyeim.
…
S élni igazán szeretnék…
Nem úgy, amiként sokan élnek,
Dolgoznak, sírnak, nevetgélnek…
Vagy éltek fáraók a trónon
…
Mosolygó arcod elé állok,
Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását…
…
Én erőtelen vagyok Istenem.
Karom lankadt, életem gyenge.
Nem tudom harcomat megharcolni,
Munkám nem megy ahogy kellene.
…
És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
…
Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
…
Életünk e földön magvetés,
Születés legyen, vagy temetés,
Bölcső van nálunk vagy koporsó,
Vagy kútba tört a vizeskorsó,
…