Mosolygó arcod elé állok,
Karod ölelésére várok,
Nézem szép szemed ragyogását,
Hallgatom szíved dobogását…
S míg forró anya-csókod rám hull,
Könnyes arcom kebledre simul
S vallok neked, míg könnyem pereg:
Anyám, szeretlek!
Okom erre kimondhatatlan…
Nincsen rá elegendő szavam.
Mit hű szíved s kezed tett értem,
Nem vagyok képes kibeszélnem.
De igyekszem, hogy minden tettel,
Parányi gyermekéletemmel
Hirdethessem földnek és mennynek:
Anyám, szeretlek!
Mindig az lesz az imádságom:
Isten védjen, vezessen, áldjon.
Legyen sok öröm életedben,
Keseregned értem ne kelljen…
Én örömödre vágyom élni,
Isten nevét imádva félni,
Hogy akkor is lásd, ha nagy leszek:
Anyám, szeretlek!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: