✦ Szerző

Mécs László

Mécs László

Ki tudja mióta? talán ezer éve
fut a sorsautója az Éjbe velem…
Pár perc csupán, hogy a fényre kiérve
látok s a csodák özönét figyelem:

Mécs László

A hold az égen már magasan fent volt.
Arany zenélő óra. Zenélt a szerelmeseknek.
De azért halálos csend volt.
A csermelyecske, mintha csak álomban, csak éppen ment. Volt.

Mécs László

Valaki rálehelt a hegyek hó-süvegére
s az óriások felujjongtak: végre!
Valaki rálépett a folyók jegére,
s mikor százezer folyón megroppant a jég,

Mécs László

Éb-red, moc-can a tojásban a sejt:
,,Is-ten Is-ten'', huszonöt napi ritmus.
Tit-kon dob-ban anyaméhben a lét:
,,Is-ten Is-ten'', kilenc havi ritmus.

Mécs László

A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,

Mécs László

Nem tudtam, merre menjek én, tamáskodó tanítvány,
s csak álltam, álltam hallgatag a habozások hídján.
Az egyik partról átzenélt az élet zűrzavarja,
gyönyört, virágot, vágyakat, színt, illatot kavarva.

Mécs László

Igen, lehettem volna én is boldog,
az én utam is éppen arra vitt.
A kert elébe értem, mely reám várt.
Szerelem. Rózsák édes mámora.

Mécs László

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Mécs László

Hogy angyalkézből bezárult az Éden
átok morajlik, forr a föld szívében,
s a kéreg tövist, bojtorjánt terem.
Az ember itt vergődött rögre esve,

Mécs László

Az élet örök búcsúzás,
ó bárcsak tudnánk távozáskor
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Belészeretni a szívekbe,

Mécs László

Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, 
jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm. 
És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm, 
vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson… 

Mécs László

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,