Kányádi Sándor

Kányádi Sándor versei   Kányádi Sándor, 1929-ben született Nagygalambfalván, és 2018-ban hunyt el Budapesten. Nemzet-Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő. Írói álneve: Kónya Gábor. Költőként Páskándi Géza ismeri fel tehetségét 1950-ben, amikor az bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, később a kolozsvári Utunkba is publikál. 1955-ben jelenik meg első kötete, Virágzik a cseresznyefa címmel. Kányádi Sándor református volt, ám felesége révén 1958-ban római katolikus szertartás szerint esküdtek, nagy hatással volt rá, hogy a szertartást Márton Áron gyulafehérvári püspök végezte. Kányádi Sándor költészete minden betűjében újító szellemben formálódott, verseiben magasfokú társadalmi felelősségvállalással találkozunk. A versekben megtaláljuk a transzcendens felé mutató irányt, az Isten keresést, és az Istent szólító ember mutatkozik meg egyszerre. Verseiben a morál nevében emel szót a magasztosabb értékek védelmében. Transzcendens lírájából és műfordításaiból készült tematikus kötete 2015-ben jelent meg, A Corcovado Krisztusa címmel.