✦ Szerző

Dsida Jenő

Dsida Jenő versei Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt. A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad. Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket. Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban. Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel. Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel. Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít! Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!

Dsida Jenő

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Dsida Jenő

10 legszebb istenes vers
A költészet mindig is eszköz volt arra, hogy az ember kifejezze legmélyebb érzéseit, hitét és kapcsolatát Istennel. Mai napig emlékszem az első keresztény versre, amit karácsonykor a templomban szavaltam – ez volt az első, amely igazán megérintett.
Épp ezért hiszem, hogy az istenes versek különleges helyet foglalnak el a szívünkben. Vigaszt nyújtanak, erőt adnak a nehéz időkben, és segítenek elmélyíteni hitünket. De akkor is képesek észrevétlenül felemelni, ha valaki nem tartja magát hívőnek – a szavak pozitív töltete segíthet más fényben látni a mindennapi problémákat.
Összegyűjtöttünk 10 gyönyörű verset, amelyek valóban megérintik a lelket.

Dsida Jenő

Megnyílt az ég ma hirtelen,
a nagy kárpitot félrevonták –
s a rőt mező ma színt kapott
és felvirult sok régi, holt ág.

Dsida Jenő

Kísérletezik a jó Isten,
a bölcs Professzor,
mert furcsa dolog az a lejtő
és furcsa dolog az a ki golyó

Dsida Jenő

Hajnal. Dúdolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos utcaseprő.

Dsida Jenő

I.
Menni terv nélkül és gondolat nélkül.
Ruhámon lassan átmelegszik a nap,
a szél körülsusogja fülemet

Dsida Jenő

Amerre én megyek:
lángot vetnek a hazugság-erdők,
bennégnek a kifacsart gondolatok,
a maszkok lehullanak.

Dsida Jenő

Legyen áldott a bánatosan forgó,
kevés jót adó világ
s benne az apró emberhangyák
nyüzsgő céljaikkal.

Dsida Jenő

Kérdezhetnétek:
Mit akarsz ezzel a torz,
félig megvakult tükörrel?
S én vándorútamban mégis felmutatom,

Dsida Jenő

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;

Dsida Jenő

Jóságodban Uram sosem kételkedtem,
minden új útamra Benned bízva léptem.
Büntető kezedet szótalan fogadtam
s ha örömet adtál, érte hálás voltam,

Dsida Jenő

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.

Dsida Jenő

Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;

Dsida Jenő

Bábel
újra-épülő, szörnyeteg
tornya sötéten áll fel.
Százan

Dsida Jenő

Most, hogy a földön minden
költemény bús,
csapongó szárnyon Hozzád repülök,
s Neked dalolok, karácsonyi Jézus!