Dsida Jenő versei Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt. A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad. Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket. Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban. Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel. Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel. Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít! Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!
Felhők.
A színük ében
és sivító széltől kavarva
jönnek sötéten.
…
Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
…
Viszonylag szűkre szabott életét kicsit körbejárva, rá igencsak elmondhatjuk, hogy a sorstól kapott hideget is, meleget is. Mint annyi sok más magyar családot, az első nagy világégés a Dsida család egzisztenciáját is alaposan megtépázta. A Szamos parti Szatmáron, 1907-ben megszületett Dsida Jenő már gyerekkorától szinte tudatosan készült az irodalmi pályára, talán nem is véletlen, hogy útjaik Benedek Elekkel már 16 éves korában keresztezik.
Bizony nagy kár, hogy mára már rég eltűntek az Elek-apó féle, erdélyi magyar kovász-készítő egyéniségek! Dsidáét sajnos keresztezi más is, éspedig egy veleszületett szívelégtelenség, ami egy végzetes meghűléssel tetézve 1938-ban pontot tett egy nagy ígéret végére. Bizony igazságtalan tud lenni a sors néha, főként azokkal, akiket megáldott vagy megvert valamilyen alkotói tehetséggel!
Nagy szerelmével, Melindával éppen csak hogy belekóstoltak a házasélet örömeibe, amikor egy kolozsvári kórházi ágy véget vet a szinte egy évet sem tartó boldogságuknak, kijelölve egy parcellát a Házsongárdi temetőben...
Ám amíg élt, rámondhatjuk, hogy lobogó szellemű emberként élt és alkotott. Dsida Jenő verseit, munkásságát, írásait, közöttük istenes verseit is, eme néhány sorban felsorolni, kielemezni, közel lehetetlen. Csatlakozása, bemutatkozása az erdélyi Helikon-osoknál kész regény.
…
I.
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
…
Lássátok, fáradt vagyok már
s nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes, biztos utakat.
…
Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
…
Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
…
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
…
Eget kémlelek néma fellegrésen
és szunyoghadként körülzummolyog
ravasz talányom: célom, születésem.
Varázsigémet balgán kisugom
…
A szabad ég alatt tanyáztam.
Gyermek voltam és karikáztam.
Míg karikám gurult előre,
ránéztem fűre, fára, kőre,
…
Jóságos Isten, áldottszivü kertész,
ki minden reggel átsétálsz a kerten,
akit csodálunk gyökereket verten
figyelj: egy dudva zsoltárt énekel!
…
- Töredék. -
I.
Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
…
Végy engem, végy a karodra:
rajta pecsét legyek én!
Tégy engem, tégy a szívedre:
rajta pecsét legyek én!
…
A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.
…
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
…