Áprily Lajos versei Ha Áprily Lajos verseire gondolunk, biztos vagyok benne, hogy elsőre az Ajánlás c. vers jut eszébe mindenkinek. Költészete mindenki számára vonzó, mondanivalója, verseinek szerkezete senkiéhez nem hasonlítható. Áprily Lajos számára ugyanolyan fontos a hit, az erkölcs, a férfiúi becsületesség, Isten a maga "csupasz" protestantizmusával, mint a lágy hangú szeretet az embertelen világgal szemben. Áprily Lajos versei nem akarnak felkavaró irodalmi újítást hozni, mégis megjelenésének első perceitől ott a helye kortársai között. Elégikus hangvételű verseiben megtaláljuk a család, a természet, a kultúra iránti szeretetet és alázatot is, de folyamatosan ott van bennünk az érzés olvasva verseit, hogy minden szava túlmutat, valami más felé, valami sokkal nagyobb irányába!
Sebet hordott a testén, sok sebet,
félig-hegedtek voltak és sötétek.
Ti azt mondtátok róla: rejteget,
mert nem mutatta, emberek, felétek.
…
Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;
Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
…
Ki rémített meg, életem?
Ki lódított meg úgy, hogy annyi
iram-fogó hágó után
ilyen szédülten tudsz rohanni?
…
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
…
Kökényvirágos Őrhegyen
úgy szállt le, mint az álom.
Ballagtam búsan, csöndesen
homályos esti tájon.
…
Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.
…
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Imádkozom, halkan, szomorúan.
A szó megtorpan, mire odaér:
A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,
az asztalunkon egy falat kenyér.
Testvér, a földről szökni kezd a fény
s goromba gyolcsig vedlik itt a pompa.
Törd össze tükröd, vesd le álruhád.
nincs menedéked, csak a katakomba.
…
Vadjárta út ez, vadcsapás,
moha-szegélye zúzmarás.
Halkul a léptem. De a vad,
az őz s a szarvas megszalad.
…
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
…
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
…
Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.
…
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
…
A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra ő hozott,
…