✦ Szerző

Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza

Az Úr bement a gyúróműhelyébe.
– Ma csinálok – mond – egypár állatot:
Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,
meg egy tücsök.

Gárdonyi Géza

A misén ott volt Ida is,
A szép, halvány jegyzőleány,
S álmodozó éjszemével
Édesdeden nézett reám.

Gárdonyi Géza

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,

Gárdonyi Géza

Beteg vagyok. Talán meg is halok.
Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.
Jégfátyol fehérlik az ablakomon.
Imádkozom.

Gárdonyi Géza

Szép májusvégi estén egyedül
ülök a kertben. S nézem, mint merül
az égi nap a földi kék homályba,
a hegyek ibolyaszín fátyolába.

Gárdonyi Géza

Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,

Gárdonyi Géza

Mintha látnám a fehérruhás szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:

Gárdonyi Géza

– Az Újszövetség Könyve elé –
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,

Gárdonyi Géza

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.