Várt már, a végső élet-állomás.
Nem volt szava komoly marasztalásra.
Ki menni készül, itt e partokon
Mi kedves néki, mindenét elássa.
…
Asszonyok. Elfáradtak, vének,
Szivükben igék és tömjének.
Krisztus keresztjén remegő bocsánat:
“Könyörülj rajtunk, ki Magdolnát láttad.”
…
A jóság abrosza kibomlik.
Dúsan terül a vendégasztal…
Kit ver az élet, vagy becézget,
Mindenkit anyásan marasztal.
…
Terítsetek csak ma is eggyel többre,
A jóságkapu legyen nyitva,
Ki tudja kiket sújt az élet ökle?
Ki áll az éjben kitaszítva?
…