Terítsetek csak ma is eggyel többre,
A jóságkapu legyen nyitva,
Ki tudja kiket sújt az élet ökle?
Ki áll az éjben kitaszítva?
A pásztorcsillagot nagy köd takarja
És Bethlehem oly messze-messze…
Hadd zúgjon ma a szeretet harangja
S ki szenved, azt ide vezesse.
A jóságkapu két szárnya kitárva,
Mindenki szelhet kenyerünkből, –
Az elesett, a bánatos, az árva,
S ki megtisztulni vágy a bűntől.
A Bethlehemi jön be e kapun át,
S megáldja hívó asztalunkat,
– Velem van az, ki a szegénynek is ád,
S útravalót a lelkéből juttat.