Asszonyok. Elfáradtak, vének,
Szivükben igék és tömjének.
Krisztus keresztjén remegő bocsánat:
“Könyörülj rajtunk, ki Magdolnát láttad.”
Az időben, ismertem őket.
Hajnalok tüzében égőket,
Kitártan büvös, liliomos karjuk:
“A vágyak kinját szomjazzuk, akarjuk!”
Hervadtan hull a szó, imádság,
Hogy mámor-éveiket váltsák…
Az Ur megvédett minden könnyet, átkot,
Mikor az Egynek, csókkal megbocsátott.