Neved sem értem, Istenem,De van két árva, nagy szememS annyi bolondot látok,Hogy e sok bolondságbólNagy ijedelmemben,Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét,De, hajh, egyik se volt elég:Szívemben, idegimbenKiabáló, nagy lármaTéged keres, Fölség,Isten, a tied minden. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Eltestálom ezennel Szegény szivem haragját: Bolond örökösömnek Bölcsőjét most faragják, Most faragják valahol. Ráhagyom szeretettel, Amiben csak volt részem: Jussolja a szerelmem, Kóromat s szenvedésem, Szenvedésem s örömöm. Az én ellenségimmel Vívja tovább a harcot, Kupámat hajtogassa S mutasson vidám arcot, Vidám arcot, ha borul. Legyen magyar s fogják rá, Hogy rossz fia fajának, Legyen … Olvass tovább
Ady Endrét több rétegűként is értelmezhetnénk, költészete hatásainak maximálisan tudatában lévő íróként totálisan felsőbbrendűnek érezte magát, mint a próféta, aki tudatában van próféciáinak, és az sem érdekli, ha olykor bolondnak tekintik, ő akkor is a számára kijelölt úton halad. Költészete több rétegből tevődik össze, ezeknek egy rétege az istenes versek, amelyek Ady számára épp úgy … Olvass tovább