Főcze Kornélia – Isten békéje
Milyen kevés a sok,amikor várlak.Amikor nem vagy itt.A szoba sarkában a virágszárad. Vetéli szirmait. Kiég a tiszta, fényes ablak,magába fordul, megvakul.Tegnap nézte, látta még a tájat.Ma örök este van.Pedig csak alkonyul. Elindulsz. És elindulok.A fényehunyt mindenség őrizzen,legyen veled.Egy angyal vezet s a mélysötétbenmegtalálom kertedet. Isten békéjét, a kert nyugalmátígérted egyszer. Ezt adtad.Azóta enyém mindenek hiánya.És … Olvass tovább