Várnai Zseni – Ha simogatni tudna szavam

Ha simogatni tudna a szavam,Mint lágy, becéző szellemkezek:Szavak virágát hinteném rátok,Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam,Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;Ezernyi szóból szőnék most mesét,Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét,Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,És elkendőzné a vérző valót;Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Várnai Zseni – Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,Csak jó úgy hosszan ülni a napon,Nézni a fákat, és nézni az eget,A messziről kéklő nagy hegyeket,És lesni a fájó csöndet itt belül,Amint a könnyhúrokon hegedül.Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,Meghalt talán, vagy alszik, pihen?Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?Tud-e még sírni, könnye van-e még?Sikoltani tud-e, … Olvass tovább