Istenes versek

Istenes versek

A félelem árnyékot szőtt az utcákban
Űvölt a nyermek ,szeméből nem köny jő,hanem vér.
Vér Mely elárasztja a szobát.
A levegő nehéz lesz mint súly amit cipelek.

Áprily Lajos

Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;
Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

Istenes versek

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Mihail Jurjevics Lermontov

Ne sujtsd rám, Uram, bosszúálló
Haraggal örök kezeid,
Amiért szeretem e fájó
Földet és szenvedélyeit;

Gerzsenyi Sándor

Cseh szövegből fordította: Gerzsenyi Sándor
Atyám, benned bízom.
Nincs más reményem.
Te vagy erős váram,

Istenes versek

A háborús gyermekszobában
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,

Rainer Maria Rilke

Munkásaid vagyunk: segéd és mester
csak téged épít, nagy Középhajó.
És néha jő egy Vándor, fáradt testtel,
és megvilágosít, beszélni kezd el,

Francesco Petrarca

Siratom elmúlt éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.

Antoine de Saint-Exupery

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

Fórián Andrea

Egyszer megérkezünk.
Ködös-zúzmarás gondolatok
mögül
vacogó Egonk

Istenes versek

Ez a nap úgy ment el felettem
Uram, hogy semmi jót se tettem.
Jó szavakkal adós maradtam,
szegénynek, koldusnak nem adtam,

Fórián Andrea

Ünnepet ül ma bennem az Isten,
egészségemre emeli poharát.
Nem jajveszékel
közvetítőin keresztül,

Prohászka Ottokár

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

Fórián Andrea

sikítva menekülő gondolatok
után
levegőt kapkodva
rohansz.

Fórián Andrea

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,
Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.
Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,
A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt!