A félelem árnyékot szőtt az utcákban
Űvölt a nyermek ,szeméből nem köny jő,hanem vér.
Vér Mely elárasztja a szobát.
A levegő nehéz lesz mint súly amit cipelek.
Kezemhez vér tapad
Míg mások isznak ,nekem a folyó apad.
Míg mások egymással flörtölnek, addig én hallgatom a hazug és túlzó szavakat miket odadobálnak.
Még ha igazak is ,olyan műnek érződik mint egy lepukkant pincében lévő piszkos elátkozott babák sora amit egy szegény eladó árul hogy legyen mit ennie.
Mit művel az ember fia ?
Kérdezem én magamtól.
Rég volt már a sötét középkor.
Minnél több ember segíteni tudna ha baj van,annál kisebb az esély ,hogy bárki is megment.
Torz ez az egész ,mint egy festmény mi magát festi,egy hal ki a vízben fuldoldokol,és ezt nézve engem is fojtogat valami.
valami ami elérhetetlen de itt van közel, nagyon közel van de mégis olyan messze hogy nem látom.
Mi ez az érzés?
A vég?
vagy csak szimpla félelem?
nem tudjuk biztosra….
hogy a vég vagy a kezdet ,de mivan ha mindkettő?
mi van ha nincs értelme semminek és mégis van?
talán egy rémálomban vagyunk és fel kéne ébredtünk mielőtt a rémálom megesz minket.
Vagy mi a rémálmot….
Beküldte: Antóci Patrik