Babits Mihály (1883 – 1941), Ady Endre pályatársaként hasonlóan maradandót és örökérvényűt alkotott a magyar irodalomban.
Széleslátókörű, magasan művelt költő, aki eredeti nyelven olvasta végig a kiemelkedő európai műveket.
XX. századunk szegényebb lenne Babits Mihály költészete nélkül, akinek nem elhanyagolható műfordítói tevékenysége sem.
Szekszárdon született értelmiségi, művelt családban, azonban a szigorú erkölcsi nevelés, valamint a mély vallásosság rányomta bélyegét Babits Mihály verseire.
Babits Mihály verseiben a mindenség megismerését tűzte ki célul, vállalta azt a prófétaszerepet, amitől Jónás is elmenekült!
Babits Mihály híres versei között találjuk istenes verseit, amelyek számunkra enyhülést és útmutatást is adhatnak életünk örömeiben, bánataiban!
Olvass te is Babits verseket, nem fogod megbánni!
Mivel e földön jónak lenni oly nehézerényeid elhagynak mint az ifjuság,de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyáks ha netán elfáradva az uton leülsz,mind köribéd telepszik és arcodba néznyugodtan, mintha mondanák: >>Nem menekülsz!<< —s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,megint előjön, kezed nyalja, s mintha márlelked belső helyein és zugaibankotorna … Olvass tovább
Fordította: Babits Mihály A hajnal szárnyas hírnökeaz új nap jöttét zengi márés a lelkünket fölverőKrisztus megint életre hív. „Vigyétek!” – szól – „az ágyakat:Mindent, mi álmos, rest, beteg!Tisztán, virrasztva, józanulvárjatok: már közel vagyok.” Jézust kiáltsa hát imánkvirrasztva, esdve, zokogón:a tiszta szívet a feszültima szunnyadni nem tűri. Vágd el az álmot, Krisztusunk,törd meg az éj bilincseit;oldd … Olvass tovább
Ki minden fénynek Atyja vagyés a napokra fényt derítsz,s az ős-fény kezdetével evilágnak adtál kezdetet, s nappá avattad, ami areggelt az estéhez köti –sötét káosz csúszik reánk:hallgasd meg zokogó imánk! Ne kelljen bűn terheivelhagyni ezt az életet el,hiú gondolattal teli,s vétek-bilinccsel küzdeni! Lelkünk egeket ostoroz.Jutalmul élet-kincset ossz!Kerüljük ami kárt okoz!Tisztuljon minden ami rossz!
Mi van veled ember? Nincs már teveledsem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet. Belépsz az életbe, fejmeghajtón,mint egy hivatalba, a párnás ajtón. Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatalszabja tenni mindenkinek azt amit nem akar. Az Idő, goromba irodaszolga,az üres lapokat elébe tolja. Egymás után, s már készen, rubrikázva.Előre tudod, hogy mit kell írni … Olvass tovább
S jött az Eke és átszántott a földön –de ki fog a fölszántott földbe vetni?Hol a jó mag, és hol van aki szórja,a méltó kar, mely könnyen lendül égnek? Hol van Péter, aki látta a Krisztusts látását bölcs lélekkel őrzi s osztja?És hol van Pál, kinek nyelve hegyén az„ismeretlen Isten” neve kilobban? Az Antikrisztusok megsokasodtak;az … Olvass tovább
Őszinteség… Óh hogyha a szívoly tiszta lenne, mint hegyi víz,könnyű, mint a vers, ami rímre megy,és egyszerü, mint az egyszeregy!… Fa vagyok, a lábam sárban áll,ezer álmom vétkes kört csináls lelkemben úgy eltéved a fény,mint egy labirintus ösvenyén. Tán zöld bozót, gazos labirint,talán csupa kőfal kacskaring;mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,mily szörnyeteg lakik és henyél? A … Olvass tovább
Ne mondj le semmiről. Minden lemondásegy kis halál. Ne mondj le semmiről.Minden halál gyilkosság (lélekontás):Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,Isten művét rongálja bármi rontás,meghalni bűn, ne mondj le semmiről:minden vágyad az Isten szava bennedmutatva, hogy merre rendelte menned.
Babits Mihály fordítása Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.Néked szívem, lelkem átadja magát,Mert Téged szemlélve elveszti magát. Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,De a hallás rólad hittel biztosít:Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,Igéd igazánál mi van igazabb?! A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,Itt a színek rejtik emberarcodat,De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,Kérve, … Olvass tovább
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehérgyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül,mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-naponszemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozottfölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokásszerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett. De azértte meghallgattad és megóvtad … Olvass tovább
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas »sötéten tartja«, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az uj tavasz. S … Olvass tovább