Babits Mihály – Intelem vezeklésre

Mivel e földön jónak lenni oly nehézerényeid elhagynak mint az ifjuság,de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyáks ha netán elfáradva az uton leülsz,mind köribéd telepszik és arcodba néznyugodtan, mintha mondanák: >>Nem menekülsz!<< —s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,megint előjön, kezed nyalja, s mintha márlelked belső helyein és zugaibankotorna … Olvass tovább

Aurelius Prudentius – Ébredjetek!

Fordította: Babits Mihály A hajnal szárnyas hírnökeaz új nap jöttét zengi márés a lelkünket fölverőKrisztus megint életre hív. „Vigyétek!” – szól – „az ágyakat:Mindent, mi álmos, rest, beteg!Tisztán, virrasztva, józanulvárjatok: már közel vagyok.” Jézust kiáltsa hát imánkvirrasztva, esdve, zokogón:a tiszta szívet a feszültima szunnyadni nem tűri. Vágd el az álmot, Krisztusunk,törd meg az éj bilincseit;oldd … Olvass tovább

Babits Mihály – Alkonyi himnusz

Ki minden fénynek Atyja vagyés a napokra fényt derítsz,s az ős-fény kezdetével evilágnak adtál kezdetet, s nappá avattad, ami areggelt az estéhez köti –sötét káosz csúszik reánk:hallgasd meg zokogó imánk! Ne kelljen bűn terheivelhagyni ezt az életet el,hiú gondolattal teli,s vétek-bilinccsel küzdeni! Lelkünk egeket ostoroz.Jutalmul élet-kincset ossz!Kerüljük ami kárt okoz!Tisztuljon minden ami rossz!

Babits Mihály – [Mi van veled ember?…]

Mi van veled ember? Nincs már teveledsem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet. Belépsz az életbe, fejmeghajtón,mint egy hivatalba, a párnás ajtón. Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatalszabja tenni mindenkinek azt amit nem akar. Az Idő, goromba irodaszolga,az üres lapokat elébe tolja. Egymás után, s már készen, rubrikázva.Előre tudod, hogy mit kell írni … Olvass tovább

Babits Mihály – Vers, apostolokról

S jött az Eke és átszántott a földön –de ki fog a fölszántott földbe vetni?Hol a jó mag, és hol van aki szórja,a méltó kar, mely könnyen lendül égnek? Hol van Péter, aki látta a Krisztusts látását bölcs lélekkel őrzi s osztja?És hol van Pál, kinek nyelve hegyén az„ismeretlen Isten” neve kilobban? Az Antikrisztusok megsokasodtak;az … Olvass tovább

Babits Mihály – Őszinteség

Őszinteség… Óh hogyha a szívoly tiszta lenne, mint hegyi víz,könnyű, mint a vers, ami rímre megy,és egyszerü, mint az egyszeregy!… Fa vagyok, a lábam sárban áll,ezer álmom vétkes kört csináls lelkemben úgy eltéved a fény,mint egy labirintus ösvenyén. Tán zöld bozót, gazos labirint,talán csupa kőfal kacskaring;mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,mily szörnyeteg lakik és henyél? A … Olvass tovább

Babits Mihály – Ne mondj le semmiről

Ne mondj le semmiről. Minden lemondásegy kis halál. Ne mondj le semmiről.Minden halál gyilkosság (lélekontás):Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,Isten művét rongálja bármi rontás,meghalni bűn, ne mondj le semmiről:minden vágyad az Isten szava bennedmutatva, hogy merre rendelte menned.

Aquinói Szent Tamás – Imádlak és áldlak

Babits Mihály fordítása Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.Néked szívem, lelkem átadja magát,Mert Téged szemlélve elveszti magát. Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,De a hallás rólad hittel biztosít:Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,Igéd igazánál mi van igazabb?! A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,Itt a színek rejtik emberarcodat,De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,Kérve, … Olvass tovább

Babits Mihály – Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!    Gyermekkoromban két fehérgyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon    s úgy néztem a gyertyák közül,mint két ág közt kinéző ijedt őzike.    Tél közepén, Balázs-naponszemem pislogva csüggött az öreg papon,    aki hozzád imádkozottfölém hajolva, ahogy ott térdeltem az    oltár előtt, kegyes szokásszerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,    s ő se jól értett. De azértte meghallgattad és megóvtad … Olvass tovább

Babits Mihály – Adventi köd

Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas »sötéten tartja«, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az uj tavasz. S … Olvass tovább