Kun Magdolna – Pillangó

Minden pillangóbananyám lelkét látom,mely könnyharmatot ejtminden szál virágon,mert hiába keresiazt a hervadozó egyet,amitől a szíveboldogsággal telt meg. Szállj csak lepke, szállj,minden szál virágra,hadd higgyem,hogy anyám lelkétélet koronázza,hadd higgyem, hogy halála,csak egy fényes álom,mely túltündökli magátminden valóságon…

Kun Magdolna – De, ha egyszer mégis

Még erő felett kapaszkodomminden szalmaszálba,ami marasztal, visszaránt,ebbe a valótlan világba,de ha egyszer nem tart már megegy szalmaszál sem,itt kell, hogy hagyjalakföldi kedvesem Nem tudom az utam, hová is vezet,merre futnak velem a csillagszekerek,de azt tudom, addig várok rád,míg meg nem látom árnyéktestedfényes vonalát S te szállsz-e velemfelhőszárnyú, égi lovasom,ha angyalsereg lágy hangja szól, -itt az … Olvass tovább

Kun Magdolna – Így év vége felé

Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent. Nem tudom, mert eddig még nem jött olyan vissza,aki a fényes égi utat már be-bebarangolta,s aki biztos hittel állíthatná, hogy van olyan világ,ahol … Olvass tovább

Kun Magdolna – Advent első gyertyalángja

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke, apró gyermekszívek szépreményű éke. Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha, szomorú arcocskáknak pihe-puha párna. Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly, ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol, hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng, koldusra és királyra is mennyei fényt ád.

Kun Magdolna – Karácsonyi magány

Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte, csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe, csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve, akkor sem ha létét már nincs ki értékelje. Mert lehet, hogy holnap már minden másképp lesz, és rádöbben majd Ő is, hogy élni érdemes, még akkor is, ha nincs mellette sem … Olvass tovább

Kun Magdolna – A lélek sóhaja

Beleforrt lelkembe minden megbántás, és minden fájdalom mi más emberré tett, mert a fájdalom volt az, mely szívem mélyéből kitépett minden érző gyökeret. Most érzéketlen szívvel élem fáradt napjaim. Közömbös lett számomra az ősz, a tél, a nyár, de így legalább nem fáj, ha majd tavasz idején nem száll vissza fészkére két fehér gólya pár. … Olvass tovább

Kun Magdolna: Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,gyertyát gyújtunk szépen,s vacsorához ülünkmeghitt békességben.Arcunkról majd eltűnneka könnyek nyomai,bárhogy fájja szívünket,hogy hiányzik valaki.Valaki, aki nem ül többé közénk,nem mosolyog ránk,s ki nem tölti be melegséggela meghitt kis szobát. Lassan itt lesznek az ünnepek,s mi arra gondolunk,addig a jó, amíg egymásé vagyunk,s addig a jó, míg átölelnek,mikor marcangolva fája keserű hiány,és az … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás