Kun Magdolna – Így év vége felé

Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,
és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,
inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,
hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent.

Nem tudom, mert eddig még nem jött olyan vissza,
aki a fényes égi utat már be-bebarangolta,
s aki biztos hittel állíthatná, hogy van olyan világ,
ahol szeretteink nyitják a mennyek kapuját.

Minden évnek vége felé elgondolkodom,
vár-e még rám újabb ünnep, újabb Karácsony,
s lesz-e még az életemben pár olyan boldog nap,
ami a következő évhez újabb reményt ad.

Mert minden évben kevesebbek azon barátok,
akiknek a szívük-lelkük jóságtól áldott,
s akik minden egyes újabb napon elhitették azt,
hogy nincs annál gazdagabb, ki szeretet ad.