← Magyar költők versei

Kun Magdolna – Karácsonyi magány

Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte,
csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe,
csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve,
akkor sem ha létét már nincs ki értékelje.

Mert lehet, hogy holnap már minden másképp lesz,
és rádöbben majd Ő is, hogy élni érdemes,
még akkor is, ha nincs mellette sem társ, sem jó barát,
kivel megoszthatná olykor szíve bánatát.

Az életben mindig lesznek apró kis csodák,
melyekért küzdeni kell, amikért menni kell tovább,
hiszen egy apró piciny csoda is képes lehet arra,
hogy céltalan életünket megváltoztathassa.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon