Ha igen, csak iratkozz fel hírlevelemre és szállítom a reggeli kávé mellé!
Mindig messze keresik valahol az Istent,a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval,a csillagok, felhők és végtelenségek között.De én már tudom,hogy biztosabban megtalálom Őtaz egészen kis dolgokban,a véletlenekben, a jelentéktelenségben,azokban a pillanatokban,mikor csodálkozva pillantunk fel,valamit értünk, amit az elébb,az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami,ami az … Olvass tovább
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankokKözött hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.Szólj hangosan az éjszakából:Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad,Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.Ne beszélj nekik a világról,Ahol most gyertyafény … Olvass tovább
Látjátok, feleim, szem’tekkel, mik vagyunkPor és hamu vagyunk.Emlékeink szétesnek, mint régi szövetek,Össze tudod még rakni a Margit-szigetet?…Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavakelporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt,Amikor a költő még egy … Olvass tovább
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. … Olvass tovább
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, … Olvass tovább