Hulló hó fátylán át igézett a holdMosolya ezüst-sugárs a kopottan is sudárjegenyékre szerelmesen hajolt. A havas réten egy árva nyúl mosdott.Nem figyelt, észre sem vett.S míg a nyár éneke lett,messziről egy öreg harang bongott. Babonás, különös téléjszaka volt.Álltam egy kereszt tövén,s fázós, topogós fölémkitárt karjával Krisztus lehajolt. Budapest, 1937
A fa névtelen gyökereinek ajánlom Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,Deszka kunyhónk előtt állottÖregapám diófája. Ha vihar támadt, – szőlőkötözéskor, –Dörgött az ég, csattant a villám,Füstölt az úton a felpaskolt por,Ahogy végigverte a dörgő esőostor,Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,Miként robognak a felhők az égen. Nagyapám a fát leste.Vajon elbír-e a széllel?Recsegett, ropogott öreg teste,A szél a … Olvass tovább
Népszámlálás volt Betlehemben, – így szól a Karácsony története, – s akkor született meg egy istállóban az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke… Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, Meséli a monda… Mert ott született! De Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon ha született volna, … Olvass tovább
Karácsony éjjel, kint most verte az éjfelet, az égen furcsa fehérlő fény remeg. Az éjben apró lámpások pisla fénye forrósítja az éjjel áhitatát, mintha élne a tiszta hótól felsugárzó visszfény s a kispatak vizén valaki jár. Felnevet a sivár erdők hólepte fáira, s a mosoly lelke mámort hint a hallgató tájra, az éjjel szája is … Olvass tovább
Karácsony este. És esik. Gyermekként sírva csorog az eresz. S halk szél, mint altatódal az anyák ajkán halkan neszez. Ring a csodás égi bölcső: – a gyermek sír, ki ma született, – s Mária dalolja altató dalát a csillagszemű fia felett.