Alföldi Géza – Ha nálunk született volna…

Népszámlálás volt Betlehemben, – 
így szól a Karácsony története, – 
s akkor született meg egy istállóban 
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…

Nem volt, ki szállást adjon nékik. 
Barmok lehelték rá a meleget. 
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, 
Meséli a monda… Mert ott született!

De Cegléden, vagy Kecskeméten, 
a Hortobágyon ha született volna, 
az első Karácsony igaz történetéről 
így szólna ma a bibliai monda:

… Rozál épp az udvart seperte. 
János meg a jószágnak almozott. 
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott. 
A Puli, az meg hátul kalandozott.

Akkor ért a ház elé József. 
Jó tejszagot lehelt a méla csönd. 
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát 
S a kerítésen át József beköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval: 
– Mi szél sodorta erre kendteket? – 
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony 
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.

Kerestünk födélt a korcsmában. 
De szállást a bérlője nem adott. 
Hej pedig az asszony az utolsóban van már, 
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…

Már istálló is elég lenne, 
Csak tető legyen már fejünk felett… – 
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta, 
Bodri a kiskapuig settenkedett.

– Takarodsz vissza, beste lelke! 
Kerüljenek csak kietek bentébb! 
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál. 
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–

Szélesre tárta a kiskaput. 
Mária arca, mint viasz: sápadt. 
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?! 
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!

Jöjjön csak, lelkem, segítek én… 
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!… 
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput, 
de siessen, oszt maga is segéljen!…–

János is sebten előkerült. 
Kemény keze még a villát fogta. 
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony… 
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?

– Az asszonynak vess tiszta ágyat! 
Az ember meg a lócán elalhat. 
És valami enni is akad tán a háznál… 
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–

A Bodri is odasündörgött. 
Péter a butykossal máris kocog. 
S ameddig az asszony megvetette az ágyat, 
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta. 
A párnák között csöndesen feküdt. 
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja, 
Hogy János a szobába épen befűt.

A kemencében lángolt a tűz. 
Rozál az ágynál csendesen állt ott 
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga, 
Mint békesség, csendesen leszállott…

Kint az égen holdfény ragyogott. 
Házra, tájra ezüstszín-port hintett. 
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, 
ím, megszületett a régenvárt Kisded…

A szomszédságból akadt bölcső… 
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. 
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában, 
a kis teknő körül szép kör-alakban…

Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!… 
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…

És ígyen született meg az Isten Gyermek… 
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!… 

1948. december 24.

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás