Túrmezei Erzsébet – Eljön

Ádvent. Szelídzengésű üzenet. 
Eljön! Eljön! 
Beteg, a gyógyulásod, 
rab, a szabadulásod, 
halott, az életed. 
Szomorú, most jön az öröm! 
Erőtlen, most jön az erő! 
Éjbe\’ járó, hajnalra váró, 
fölkel a fény neked. 
Zendül az ég, 
zendül a föld, 
Isten izent: 
Eljön! Eljön! 
Ádvent! Ádvent! 

Ádvent. Dörög rendíthetetlen, 
kemény királyi üzenetben. 
Eljön. Eljön. 
Ha elkerülöd a mosolyban, 
elédkerül mint könny, sikoltás. 
Ha a bölcsőben meg nem látod, 
utadat állja mint koporsó. 
Eljön az Első és Utolsó. 
Ha mint templom szelíd harangja 
nem találhat szíven a hangja, 
ágyúk ádáz tüzében hallod 
ítélni rajtad majd e hangot. 
És rombadőlhet minden oltár, 
elnémulhat zsolozsma, zsoltár, 
házad küszöbén fog megállani… 
A munkazajban, léha dalban, 
vagy az éj titkos csendjében fogod 
közelgő lépteit meghallani. 
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. 
Ha kikerülöd mint kegyelmet, 
úgy kell bevárnod mint ítéletet. 
Hallod? Hallod? 
Mozdul az ég, mozdul a föld, 
Isten izent: 
Eljön. Eljön. 
Ádvent. Ádvent.