Tornay András – A végetnemérőmost

magam vagyokmagammal vagyokaz apám vagyok az anyám vagyoka társam vagyok a gyermekem vagyok éjszaka és nappal ugyanaztávol és közel nem számít mára végetnemérőmost emésztfelöltözöm vagy levetkőzömelindulok vagy megérkezemsenki sem érti mi történiksenki megszületik a dallam majd hirtelen eltűnikszavak nélküli imádságba költözik a csendnem segít a reménynem táplál az emlékcsak nyugtass meg, hogyvan értelme még ennek … Olvass tovább

Szilágyi-P. Katalin – Templom

lélek-Tisza-hullámvégtelen imábanösszeforr-elengedkézen fog s vezetvan hited kérdezis szemlesütöttmagyarázkodásoda szélbe hajítjaés engedi lépteid karcsútornyához vezetni guggoló házak fölöttfehér ujjú égre intésbenn térdeplőbarna padoktitkai zizegnekfalak kék magányában Mária tenyerénholdfény csorogegyszer-volt némahalászokpikkely ezüstje bomlikaz oltár eléharang- selyemens a néma kisdedszelíd tekintetegyermeket varázsolhited üresenmaradt bölcsőjébe.

Kovács Ádám Máté – Tökéletes-tökéletlen

Teremtett egy világot, tökéletes tervvel, Ám végül “megjelent” a tökéletlen ember. Isten, embernek szabad akaratot adott, De az ember magának határokat szabott, Így Isten az Édenből embert kitagadott, Mert Éva a megtiltott gyümölcsre szomjazott, De így eltávolodtunk a tökéletestől, A Lelket átható Isteni szeretettől. Tökéletes Isten és tökéletes rendszer, Tökéletes minden, de tökéletlen ember.

Kovács Ádám Máté – Teher

Tudom Atyám, nem raksz ránk akkora terhet, Amit emberi ésszel nem viselünk el. Van, mikor úgy érzem, nem jön be a terved, Nem tudom, hogy mit akarsz az életünkkel. Egy dolgot kérek, csak Te mutasd az utat, Hogy életünk végén célba érjünk Veled. Szívem napról napra csakis Téged kutat, Meg akarom találni áldó két kezed.

Kovács Ádám Máté – Hiszek

Hiszek a mindenek feletti sötétben, Hiszek halálban, az elmúlás ködében, Hiszek ridegségben, távolságtartásban, Hiszek fájdalomban, hiszek a magányban. Hiszek emberek közt szeretetlenségben, Hiszek sötétben, hiszek a feketében. Hiszek a Lelkem mélyén lévő sarokban, Hiszek a csendben, a taszító karokban. Tudod, mikor hiszek ezekben legjobban? Ha megtalálom a csendben, nyugalomban. Csendben elmerülve, a Lelket „megölve” Némán … Olvass tovább

Kovács Ádám Máté – Hétvégi üzenet

Ülök a templomban, Búsan, s egyedül. A lámpának fénye Az arcomra vetül. Hideg van odakint, Bent sincsen jó idő. Fel kell jól öltözni, Hideg a levegő. Megszólal a harang, Jönnek az emberek. Nemsoká kezdődik Az Istentisztelet. Felcsendül az ének, Lelkipásztori szó, Igei üzenet, Amely üdvöt adó. Az Ige ad békét, Adjon szeretetet. Legyen hát most … Olvass tovább

Kálnai Attila – Ki szól?

Madárdalra – madár felel, Emberszóra – ember szól. De a szívnek sóhajára Hol van válasz? Mondd meg, hol? Nincsen rá szó kimondani, Kifejezni nem lehet, Azt, hogy lelkünk kérdésére, Mi a válasz, – felelet. Benne van ez a világban, Szellő hangú susogásban, Madárdalban, szép zenében, Kedvességben, emberségben. Tárjad szét a két karodat, Adjad át így … Olvass tovább

Kálnai Attila – Halottak napjára

Gyermek voltam, kit ismertem, Sok rokon volt, mind szerettem. Napról-napra találkoztam, Köszöntöttem, búcsúzkodtam. Teltek évek, jöttek végek, Elmúltak a gyermekévek. Egyre többször sóhajtottam, Mindenkiért hálát mondtam. Felnéztem a magas égre, Várva régmúlt élményére. Jó időkre, szép napokra, Valaha élt rokonokra. Őseimre, családomra, Osztálytársra, barátokra. Hőn szeretett tanárokra, Emlékké vált mosolyukra. Soká tartott, míg így tettem, … Olvass tovább

Kálnai Attila – Boldog

Boldogult az, ki már nincs, A koporsón sincs kilincs, És ki elmegy örökre, Nem bíz semmit, – őrökre. A lényeged, – öröklét, Hited kincsét, örökét, Nem vehetik el soha, Mert, hogy annak nincs módja. Bármily irigy a világ, Összegyűjt, mit szeme lát, Nem érti a lényeget, Érdemünkön, – fémjelet. Hisz’ az élet annyit ért, Amit … Olvass tovább

Tikk-Takk

Tikk-takk, ketyeg az óra, Élted idejét lassan morzsolja, Szánalmat rejtő lépések: kudarc, S mindegyre jön egy rád nevető arc.   Egy lépés előre, kettő meg hátra. A cél nem látszik, a bukásnak nincs ára, Forog s tétován libben az unalom, Kósza ambíció csordogál a lefolyón.   Tikk-takk, ketyeg az óra, Élted idejét lassan morzsolja, A … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás