Kálnai Attila – Boldog

Boldogult az, ki már nincs,

A koporsón sincs kilincs,

És ki elmegy örökre,

Nem bíz semmit, – őrökre.

 

A lényeged, – öröklét,

Hited kincsét, örökét,

Nem vehetik el soha,

Mert, hogy annak nincs módja.

 

Bármily irigy a világ,

Összegyűjt, mit szeme lát,

Nem érti a lényeget,

Érdemünkön, – fémjelet.

 

Hisz’ az élet annyit ért,

Amit tettünk másokért,

A sok ember, mint’ szeret,

Úgy ad Isten rangjelet.