← Amatőr versek

Kálnai Attila – Boldog

Boldogult az, ki már nincs,

A koporsón sincs kilincs,

És ki elmegy örökre,

Nem bíz semmit, – őrökre.

A lényeged, – öröklét,

Hited kincsét, örökét,

Nem vehetik el soha,

Mert, hogy annak nincs módja.

Bármily irigy a világ,

Összegyűjt, mit szeme lát,

Nem érti a lényeget,

Érdemünkön, – fémjelet.

Hisz’ az élet annyit ért,

Amit tettünk másokért,

A sok ember, mint’ szeret,

Úgy ad Isten rangjelet.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon