A mi hegyeink közt bármilyen derültés tiszta az ég, itt is, ott is felgomolyognaka forró földről, a medence fenekén kanyargóMarosból, Oltból, a sárga, zöld, kiégett-fűszínű,sáslobogású terek és táblák felől ismindig fehéren, mint régi csaták után atávoli füst, mely hihetetlen, hogyugyanazokhoz a döndülésekhez tartozott,mint egészséges tegnapok után a hirtelenbetegség, mint a palackból némán kiszabadulószellem, mint délibábjai … Olvass tovább
Előbb a hegyi kápolnáig,aztán a falu templomáig,kéttorony örök irányáig,hollóéveken által máig,néha Nagyenyed zárkájáig,Don-kanyarig, Szibériáig,s vissza az alvadt városokba,meghagyott kicsi otthonokba,rongyszőttes-tiszta tájromokba,vissza a hajnal-vereckéken,tűzön-vízen keresztül épen,mert nem test szerint, csak egy képen,de makacsul, de mindenképpen,keresztülszületve egy házon,keresztülszármazva egy népen,Uram, nem a te láncod tépem,nem a gonosznak táncát lépem,hinni egyedül is hihettem,de ha már így lett – … Olvass tovább
Ma köszönti minden gyerek akit a legjobban szeret, felveszi a szép ruháját s felköszönti anyukáját. Ibolyákkal egy csokorban én is kicsi szívem hoztam. Szépen kérlek, vedd kezedbe, szereteted melengesse.
Uram, adj józan észt, erőt:meghallgattam egy tévedőt,s ilyenkor élesül belém,milyen nagyon nincsen remény.Hisz mindent biztosan tudott –és mindenki mindent tud ott,ahol értelmezett szavadszerint szabad a nemszabad.Hallgattam vallások szavát,amint dárdával ütik átegymás miatt a mennyeket –s csak intenék: no menjetek!Hallgattam a nagy tudományt:hol téved, hol csak csöppet ért,hol titkolózik, botladozvagy győzelmes bajokat hoz.Hallgatok egy emlékezőt,ki mindenből … Olvass tovább
Ma közben átléptem a halál felett is. Egy foltnyi semmi volt, ahogy egy víztócsában tükröt vet az ég s az utcák fénytelen mezőjén úgy rikít, mint tengerszemnyi feneketlenség. Átléptem a halál felett: nem volt ott semmi, a járda sem, a levegő sem és föld sem: az idő s tér tölcsérnyi híja ez a hely, magammal … Olvass tovább