Petőfi Sándor – A magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is mégKételkedni tudtok a jövő felett,Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenségŐrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkatÁtölelve tartja atyai keze;Midőn minket annyi ellenséges századOstromolt vak dühhel: ő védelmeze. Az idők, a népek éktelen viharjaElfujt volna minket, mint egy porszemet,De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,S tombolt … Olvass tovább

Petőfi Sándor – Ha az Isten…

Ha az isten ekkép szólna hozzám:“Fiam, én neked megengedem,Hogy úgy halj meg, mint magadnak tetszik.”Erre kérném akkor istenem: Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,Sárga lombon fényes napsugár;Sárga lomb közt zengje végdalát egyA tavasztól elmaradt madár. S valamint az őszi természetreA halál jön észrevétlenül:Énreám is így jőjön… csak akkorVegyem észre, ha mellettem ül. Ekkor, mint … Olvass tovább

Petőfi Sándor – Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,Ha a merengés alkonyábanSzép szemeidnek esti-csillagátBámulva nézik szemeim,Mikéntha most látnák először…E csillagot,Amelynek mindenik sugáraA szerelemnek egy patakja,Mely lelkem tengerébe foly –Minek nevezzelek? Minek nevezzelek,Ha rám röpítedTekinteted,Ezt a szelíd galambot,Amelynek minden tollaA békeség egy olajága,S amelynek érintése oly jó!Mert lágyabb a selyemnélS a bölcső vánkosánál –Minek nevezzelek? Minek nevezzelek,Ha megzendűlnek hangjaid,E hangok, melyeket ha hallanának,A … Olvass tovább

Petőfi Sándor – Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson,  Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson  És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve,  Hiszen családok ünnepnapja vagy te,  S én magam, egyes-egyedűl vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül.  Miként a jégcsap függ a házereszrül,  Ugy függ szivemről ez a gondolat. Hej, be nem … Olvass tovább