A magyar irodalom történetében talán nincs is két olyan költő, akik annyira elválaszthatatlanok egymástól, mint Petőfi Sándor és Arany János. Mindkét alkotó művei az irodalmi kánon szerves részét képezik, és a magyar költészet legnagyobb alakjai közé sorolják őket. A következő cikkben összehasonlítjuk Petőfi és Arany költészetét, hogy megpróbáljunk rávilágítani a közös és eltérő vonásokra, amelyek jellemezték alkotásaikat.
Kezdjük a történelmi és társadalmi háttérrel, amelyben mindkét költő alkotott.
- Petőfi Sándor a reformkor és a szabadságharc idején élt és tevékenykedett, amikor a nemzeti önállóság és a polgári átalakulás eszméi kerültek előtérbe.
- Arany János ugyanakkor a szabadságharc bukása utáni időszakban, a Bach-korszak és a kiegyezés éveiben alkotott, amikor a magyar irodalom és költészet a nemzeti hagyományok ápolását és a polgári értékek megőrzését tűzte ki célul.
A költői nyelv és a forma tekintetében mindkét alkotó a magyar költészet klasszikus hagyományait követte, de sajátos újításokat is bevezetett.
- Petőfi Sándor versei gyakran egyszerű, közvetlen nyelvezetet használnak, a népi hagyományok és a népköltészet elemeit ötvözve.
- Arany János költészete a klasszikus formák és a magasztos, monumentális nyelvezet jegyében fogant, ugyanakkor a népi motívumok és a népdalok hangulata is átszövi műveit.
A témák és motívumok terén is eltérő utakon jártak a költők.
- Petőfi Sándor lírája a szabadság és a szeretet, a természet és a nemzeti önállóság érzésének megjelenítésére törekedett. Versei a forradalom lelkesedését és a polgári eszmék hirdetését tükrözik, emellett pedig érzelmekkel és érzésekkel teli, személyes vallomásokkal is találkozhatunk.
- Arany János költészete ezzel szemben a történelem és a nemzet sorsának megértésére törekedett, a hősiesség, a felelősség és az erkölcsi tartás kérdéseit feszegetve. Műveiben gyakran találkozhatunk a múlt eseményeinek feldolgozásával, a történelmi alakok és események reflektált ábrázolásával, ugyanakkor a hétköznapi élet és a polgári értékek bemutatásával is.
Az irodalmi műfajok szempontjából mindkét költő széles skálán mozgott, de mégis más-más területeken értek el kiemelkedő eredményeket.
- Petőfi Sándor legnagyobb hatású művei a líra területén születtek, mint például a „Nemzeti dal”, a „Szeptember végén” vagy a „János vitéz”. Emellett azonban a dráma, az elbeszélő költemény és a publicisztika területén is alkotott.
- Arany János pedig a ballada műfajában alkotott maradandót, mint a „Toldi”, a „Toldi szerelme” és a „Toldi estéje”, de emellett a líra, a dráma és az epika területén is maradandó műveket hagyott hátra, mint például a „Családi kör”.
Petőfi és Arany költészete között a nemzedéki különbségek is jelentősek.
- Petőfi Sándor a fiatalon elhunyt, lánglelkű költőként maradt meg az irodalomtörténetben, aki a nemzeti önállóság és a szabadság eszméiért élt és halt,
- Arany János az idősebb, bölcs és megfontolt alkotóként jelenik meg, aki a nemzeti hagyományok őrzésére és a polgári értékek megerősítésére törekedett.
Petőfi Sándor és Arany János költészete között számos hasonlóság és különbség figyelhető meg. Mindkét alkotó a magyar költészet klasszikus hagyományait követte, de sajátos újításokkal gazdagította azt.
Az összehasonlítás során azt is érdemes megemlíteni, hogy mindkét költő munkásságát a magyar irodalom fejlődésében betöltött központi szerepük is jellemzi.
Petőfi Sándor a reformkor és a szabadságharc korának jellegzetes alakja, Arany János pedig a magyar irodalom aranykorának meghatározó alakja, aki nemcsak költőként, hanem a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is fontos szerepet töltött be a nemzeti kultúra és irodalom ápolásában és fejlesztésében.
Petőfi Sándor és Arany János költészete nemcsak a magyar irodalom, hanem a világirodalom szempontjából is jelentős.
A két költő műveit több nyelvre lefordították, és nemzetközi elismerést is kivívtak maguknak. Ezzel a két alkotó a magyar irodalom és költészet nemzetközi hírnevét és elismertségét is erősítette. Mindkét alkotó munkássága a magyar költészet fejlődésének fontos állomása, és ma is élő és hatásos irodalmi értékekkel gazdagítja a magyar kultúrát és a világirodalmat.