Csiha Kálmán – Nem értem

Az éjszakáid csillaghímesek,
A nappalodban zeng aranysugár.
Ha akarod, kint zúzmara zizeg,
S ha akarod, bő termést oszt a nyár.

Ha akarod, a porból ember támad,
S akarod, hát ismét porba hull.
Ha akarod, úgy zokog teutánad,
S ha akarod, hát némaságba hull.

A földi ember nem érti hatalmad,
Elég lenne, hogy mozduljon kezed,
Törölj az égről csillagbirodalmat,
S a mindenséget, semmivé tegyed.

Bocsásd meg Uram, hogy dicsérni merlek,
Árnyék dicsér, a hulló földi por!
Nem értem Uram, neked mire kellek?
Az én lelkem vakság, a bűn tipor.

És csillagfényes éjszakáid titkát,
Hatalmadat meg soha nem értem,
S ha érteném is, amit szemem itt lát,
Imára zárom reszkető kezem.

Hatalmadnál nagyobb szerelmedet,
Csodálnám csak, hogy egy porszem miatt,
Miattam is, bár meg sose értem,
Hogy áldozhattad egyszülött Fiad?