A valóság egyre mélyebbre ássa
képzelt reményem,
Megátkoz a perc, s itt hagy
koldusszegényen.
A fájdalom végrendeletet ír,
mert haldoklik a sóhaj,
Elfedi majd a föld
néhány hazug szóval.
Törékeny angyalkönnyem végigfolyik
létem fáradt arcán,
Gyermek szeretnék lenni,
ringatózni anyám karján.
S két szemében megtalálni
mindazt, ami elveszett,
Mert egy imakönyvben vigaszt lelni
hit nélkül már nem lehet.
Hiába térdepel a lelkem
Isten nevét emlegetve,
Élek, mégis álmom
a tegnap eltemette.
Mécsest gyújtok, melynek lángjában
elégetem a szárnyam,
Bűntelen vagyok, mégis itt állok
a pokol kapujában.
Hát égjek el,
ha sorsom könyvébe
ez van beleírva.
Talán valaki
a kereszt előtt
értem lesz leborulva.
Törékeny angyalkönnyem végigfolyik
egy idegen arcán,
Én gyermek szeretnék lenni,
s ringatózni anyám karján.