Öt nappal a kereszt előttkorbácsot ragadott,haragjában í g y járta beaz ősi templomot,mert tudta, hogy ökrök, juhoktöbbé nem kellenek:Ő MAGA LESZ AZ ÁLDOZAT!Minden feszítsdmegethallott, tudott, nem áltatottegy lelket sem tovább,felkínálta mindenkinektestének templomát.
Szeretnék énekelni Néked,Uram, nyisd meg ajkamat,hogy szent legyen mindig az ének,amely szívemből felfakad. Hadd zengjem, el, hogy százszor áldottkeresztednél ki megpihen,hadd zengjem el, hogy megtalált otts békére lelt az én szívem. Szeretném énekelni másnakhogy Néked énekelni jó,hogy életünk bús lázadás csak,míg el nem ér az égi Szó. Azt zengeni, a Szót a Szódat,mely életet adott … Olvass tovább
Megrészegülve kiabál a nép,zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!”Virágvasárnap leteszem ElédEzt a szívemben őrzött pálmaágatén is, a fáradt ember, aki vár,a Golgotát is ismerő zarándok,s követlek Téged, hallgatag Király,Ki minden bűnöm látod, s megbocsátod.
Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be. Isten sokáig vár a jó gyümölcsre. Míg napjaid a semmibe peregnek, hány gondja, kínja vár az embereknek, hány könny, kiáltás, fájdalom a testben! Maradt-e szív, kéz miattad üresen? Van-e magány, mi ellenedre szólhat? Teremtél-e az Örökkévalónak? Kell-e az Ige akkor is, ha vádol? Tanultál-e a meddő fügefától, vagy … Olvass tovább
Ó mondd tovább, URAM, ó mondd tovább!Nevemen hívó szóval hívogass!Mondj új Igét – legyen bár benne vád -,de szólj, okíts! Ne nőjön újra gazlelkemben, míg árnyéka nő a napnak,s épség, erő lassanként cserbenhagynak.
Békességed, mint a folyóvíz,körülvesz és ölelve ringat.Te vagy a Cél, Te vagy a partjaaz álmaimnak. Te jössz felém a holnapokban,Te integetsz tűnt napjaimból.Hozzád fogok elérni egyszera földi lét határain túl szegényen is gazdag reménnyel,fáradtan is örömre frissen.Lelkem kitör únt börtönéből,hogy szüntelen ujjongja: Isten!
Szép az álom, fényes az elmélet,de sok álmot megcsúfol az élet. Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:szent a gyökér, az ágak is szentek, s elámulunk, mikor le-leválnakáldott törzsről szentségtelen ágak. Találgatjuk évtizedek óta:hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa? S nincs felelet, csak szomorú tények,fiainkban kihúnynak a fények. Nem örökre tán, csak kis időre.Talán előbb térünk pihenőre, … Olvass tovább
A megbocsátó kegyelemádvent-időn ismét elénk jön.Kinek a Csillag megjelent,irtózik az ítélkezéstől.Tudja – miközben szenvedi -:megbűnhődik végül a gazság,de ISTEN ítéleteiaz értelmünket meghaladják.
„Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.” Máté 5,41 A második mérföld visziElőbbre a világot.A második mérföld előttmégis habozva állok. Hiszen az első is nehéz,csupán magamra nézek…Lásd: ennyi csak látókörömUram, Te bizton érted, hogy most a mák és tegnapokmennyit szememre vetnek!Megjáratlan mérföldjeitbocsásd meg gyermekednek!
Figyelj a lelked égboltozatára:fölsejlik-e rajt, végre valaháraaz a csillagra írott üzenet:Testvér született?! S ha látod azt az írást és megérted,vidd el magányod Hozzá és sötéted,S ha megtaláltad azt a Gyermeket,lábához letedd! Vegyél helyette fényt, mi átvilágít,és békességet, mit a lelked áhít,s hordozd magaddal e világon át,mint mosolyát!