Füle Lajos – Ág és gyökér

Szép az álom, fényes az elmélet,de sok álmot megcsúfol az élet. Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:szent a gyökér, az ágak is szentek, s elámulunk, mikor le-leválnakáldott törzsről szentségtelen ágak. Találgatjuk évtizedek óta:hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa? S nincs felelet, csak szomorú tények,fiainkban kihúnynak a fények. Nem örökre tán, csak kis időre.Talán előbb térünk pihenőre, … Olvass tovább

Füle Lajos – A második mérföld

“Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra      kényszerít, menj el vele kettőre.” Máté 5,41 A második mérföld visziElőbbre a világot.A második mérföld előttmégis habozva állok. Hiszen az első is nehéz,csupán magamra nézek…Lásd: ennyi csak látókörömUram, Te bizton érted, hogy most a mák és tegnapokmennyit szememre vetnek!Megjáratlan mérföldjeitbocsásd meg gyermekednek!

Füle Lajos – Figyelj a lelked égboltozatára

Figyelj a lelked égboltozatára:fölsejlik-e rajt, végre valaháraaz a csillagra írott üzenet:Testvér született?! S ha látod azt az írást és megérted,vidd el magányod Hozzá és sötéted,S ha megtaláltad azt a Gyermeket,lábához letedd! Vegyél helyette fényt, mi átvilágít,és békességet, mit a lelked áhít,s hordozd magaddal e világon át,mint mosolyát!

Füle Lajos – Futás

Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan,se lát, se hall, csak egyre rohan.Guruló labda lett a világ,szüntelen űzi, hajtja a vágy,száz utcán, téren,ezer veszélyen,millió anyai kétségen át,gyönyörűszépens balga-butánfut a gyermek a labda után… Fut az ember az élet után…Leszegett fejjel gyötri magátkincseit egyszer csakhogy elérje,kergeti álma, hajtja a vére.Kenyér gurul a lába előtt,vagyon gurul a … Olvass tovább

Füle Lajos – Akkor jön el

Ha fájni kezd majd, ami vagy,és ami nem vagy, bár lehetnél,majd ha bevallod végre, hogysosem voltál igaz keresztyén,ha fájni fog, hogy annyianvannak, kiket megejt a tévhit,s ajkadról értük száll ima,akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha bűnné lesz a bűn,s a Golgotához sírva érsz elletenni ott mind keserűnnem alkudva testtel és vérrel,majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,s … Olvass tovább

Füle Lajos – Elindult a Fiú

Hogy betelt az idő,kaput nyitott a távol,s elindult a FIÚaz örökkévalóságból. Múló évezrekenúgy lépett át a lába,mint kinek az időcselédje, hû szolgája. Váratlan érkezettegykor, karácsony este,gyermek képében egyparányi, gyönge testbe, s volt, ki sejtette már:e mustármagnyi Életmegnő majd, s átszövivégül a Mindenséget.

Füle Lajos – Menedékem

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,csak forgács az időtelenből,a véges út, a földi pályaa teremtés szakadt szilánkja. Hogy is lehet, hogy e szilánkotjelenléteddel így megáldod,s a halandó emberi lelkethatalmaddal újjáteremted? Köszönöm, hogy hinni, remélnién is idejöhettem élni,s földi időm ha itt letelne,kaput nyitsz az időtelenbe. Mert a múlás csalóka látszat,mert hatalma nincs a halálnakazon, akit KRISZTUSA éltet.Menedékem … Olvass tovább

Füle Lajos – A templom

Kevesen járnak már a templomokba,s az ifjúság teljesen elmaradt.Tűnt korszakokat idéznek várva visszaüres padok s még üresebb szavak. Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?Valami bennem azt súgja: soha!S áldott igent harangoz az Ige:hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“ Igen, igen… Így adta, így kívánjaUrunk, a Jézus, ki feltámadott.S befogadják a templomot a gyárak,a földek, … Olvass tovább