Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.
…
Kevesen járnak már a templomokba,
s az ifjúság teljesen elmaradt.
Tűnt korszakokat idéznek várva vissza
üres padok s még üresebb szavak.
…
Mikor már semmi sem marad
az ifjúkori lendületből,
érett kori fogadkozásból:
marad pár jó szó, jó imádság
…
Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!
Én szeretem az elnyűtt bibliákat,
énekeskönyvek kopott fedelét,
énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak
…
„Mikor gyermek valék,
Úgy szóltam, mint gyermek” *
– Mostanában olyan
kedves ez az Ige
…
„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
…
Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.
…
Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
…
Ha csendben lennél… Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
…
Szemet adtál,
hogy meglássam a másik embert.
Fület adtál,
hogy meghalljam a panaszát is.
…
Hetykén a Napba néznek,
fiatalok,
duzzad bennük az élet;
visszaragyog ifjúságuk az égre,
…
Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság!
Nem hallani a megtérők szavát,
az újszülöttek, hálaénekét.
Kérés, könyörgés nem volt még elég?
…
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!
…
Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?
…
Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a teremni-vágyás
…