Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.
Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az örökélet.
Nagyon tetszik, követlek máshol is:
Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!